Észak olasz körút - összefoglaló

Idén augusztus 20-tól két hetes autós körutat volt szerencsénk megtenni Észak-Olaszországban. 

A következő néhány bejegyzés erről az útról fog szólni.

Kezdjük egy összefoglalással az élményekről.

Olaszország gyönyörű, vidám, barátságos, napos, kellemes az élet, finomak az ételek, italok, borok, szépek a városok, kellemesek az utak, egyszóval egy olyan hely, ahol igazán jól lehet élni. Ez az én személyes benyomásom az országról a korábbi és a most ott töltött nyaralás alatt. Persze nem élek ott, nem beszélgettem az emberekkel az életükről, nyaralni voltunk és nem a napi rutint, munkába-, iskolába-járó hétköznapokat töltöttük ott. Mégis úgy érzem, ott még azok a bizonyos szürke téli napok is másmilyenek. Mindig is így éreztem Olaszország iránt és mindig is így fogok. És ebben a mostani út, csak megerősített. Nem titkolt vágyam, hogy szívesen tölteném ott nyugdíjas éveimet, bár ez egyelőre távolinak tűnik, ezért szoktam mondani, hogy a Káli-medence is jó lesz, ami szintén nagyon gyönyörű.

A Como-i tó Comó városából

Felmerül a kérdés, hogy ennyi város, ennyi látnivaló közül mi tetszett, mi fogott meg legjobban? Hát erre nagyon nehéz válaszolni. Szinte mindegyik helyben volt valami, ami megfogott, mindenhol volt valami látnivaló, aminek ha csak a fényképét meglátom újra és újra eltátom a szám és megfeledkezem minden másról. Mégis persze volt ami jobban tetszett, volt ami kevésbé, vannak kedvencek. Az egyik a como-i tó, ahol „csak” Comó városát láttuk és felmentünk siklóval a Brunate nevű hegyi faluba. A két hely együtt fogott meg, Como napos, kicsit nagyvilági városkája, mégis gyönyörű természeti szépsége, és a hegyi falu kristálytiszta és még 35 fokban is hűs levegője, felejthetetlen kilátás a tóra és városra, a mérhetetlen nyugalom, még a kisgyerekek is csöndes áhítattal néztek körül...

Bergámó szűk utcái

Érdekes, hogy miért a como-i tó tett rá ilyen benyomást, mikor a Garda tónál több időt is töltöttünk és többet is láttunk. Nem tudom, talán pont ezért, mert csak ízelítőt kaptunk a sok szépségből, és még várom, hogy a további csodák feltáruljanak. Vagy talán azért mert emberközelibb, kicsit kisebb, csak mint a másik tó, ugyanolyan kiépültségű, a vízi közlekedés is hasonló, mégis valahogy nekem jobban tetszik. Kicsit olyan a színvilága, mint a szlovéninai Bohinj-nak és az ottani tónak, amire a helyiek azt mondták, hogy Isten nagyon jó kedvében teremtette és magának akarta megőrizni a visszavonulásakor, de aztán odaadta a helyi szorgalmas embereknek azt a gyöngyszemet.

Aztán ami még nagyon tetszett az Bergámó régi óvárosa. Ide is egy siklóval lehet felmenni, és az épületek itt igazán régiek, nem is színesek, mint sok más városban, de lehet, hogy pont ezért érzi magát úgy az ember, mintha visszacsöppenne a középkorba és maga is hosszú, színes díszes ruhákban és kit topánkában lépeget a kis lekerekített macskaköveken. Itt olyan szűk utcácskákban jártunk, ahol már egy robogó sem boldogulna, egyrészt a meredeksége, másrészt a „kövezet” miatt, harmadrészt a szűk és kanyargó utca miatt.

Santa Maria delle Grazie - Utolsó Vacsora kiállítás

Aztán igazságtalan lennék, ha Milánót, azon belül is a milánói dómot és annak is a tetején tett kisebb túrát kihagynám. Maga a dóm is gyönyörű, monumentális, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, de a faragásokat, az építését végző munkások, művészek hihetetlen kitartásáról és ügyességéről a tetőn győződhetünk meg igazán. És ha már Milánó ne feledkezzünk meg a Santa Maria delle Grazie Templomról, ahol az Utolsó vacsora című híres képet lehet megnézni. Mi ugyan magát a képet nem tudtuk megnézni, mivel az utazás előtti héten már csak méreg drága és egyébként más látnivalókkal egybekötött vezettt túrára lehetett csak jegyet venni, de a templom önmagában is gyönyörű és nagyon látványos kiállítást láthatunk magáról a képről... Talán annyira nem is hiányzott az eredeti kép.

Cremona egyik mini piazza-ja

Másik kedvenc helyünk Cremona, itt az építészeti látnivalók közül nem tudok kiemelni különlegeset, de a helynek van valami jó hangulata, nem is nagy, nincs is tömeg, mégis az ember ha akarná sem tudná kitörölni gondolataiból a hangulatát. Itt sok színes ház van, érintetlen régi utcák, a „kötelező” Piazza Maggiora a nagy toronnyal, szép dóm, minden ami máshol is van. Viszont ami máshol nincs, az a Stradivari múzeum, ami gyönyörűen és ötletesen, interaktívan mutatja be a hegedű történelmét, kialakulását, egy hegedű építésének lépéseit, egészen a hegedű / cselló és egyéb hasonló hangszerek főszereplésével készült mozi filmekig. Hatalmas élmény, pláne annak, aki kicsit is szereti ezt a hangszert, a klasszikus zenét vagy esetleg hegedült, csellózott...

Sirmione "vizi sziklái"

Azért ne feledkezzünk meg a Garda tónál látott gyöngyszemekről sem, Sirmione óvárosa mellett a félsziget „csúcsán” látható természeti képződmények, ahogy lustán elfekvő sziklákat nyaldos a tengerien kék Garda tó, vagy Malcesine, ahol a vízből kiemelkedő vár magasodik a színes és girbe-gurgba utcák felett, ahova felmászva aztán a narancsos színű háztetők , a dús zöld dombok és a kék tó hihetetlen színvilága tárul elénk.
És végül de nem utolsó sorban két másik emlékezetes hely, Ravenna és Grado. Előbbi természetesen a Mozaikairól marad örökké emlékezetes, ahol több gyönyörű templom, katedrális, sírelmék szinte teljes mennyezet, falai vannak kirakva gyönyörűbbnél gyönyörűbb aranyló és különbözős színű mozaikokból készült vallásos képekkel.

Grado

Gradóba szinte véletlenül kerültünk, az út végén Riminiből hazafelé gondoltuk szakítsuk meg az onnan több mint 1000 km-nyi utat még egy kis pihenéssel. Kis túlzással egy kis Velencébe kerültünk, ami nem olyan díszes, nincs annyi csatornája, de cserébe akkor tömeg sem, vannak viszont gyönyörű épületek, utcák, sikátorok és kis terek, amelyek hangulata tényleg kb. a középkorból maradt fenn.