Észak olasz körút - közlekedés

Az autózás az olasz utakon számomra teljes mértékben meglepetés volt. Mégpedig pozitív meglepetés. Korábban is jártam már az országban autóval, sőt ez egész csizmát végigjártuk egyszer, még Szicíliába is átkomponztunk, és tudtam, hogy a mesékkel ellentétben nem olyan rossz a helyzet, de ennél azért rosszabbra emlékeztem és számítottam is. Mert hogy azt kell mondanom, hogy az Olaszok semmivel sem vezetnek rosszabbul és veszélyesebben, mint mi itt Magyarországon, vagy nyugat- közép Európa bármely országában. Sőt megkockáztatom, hogy egy budapesti út nehezebb és veszélyesebb már, mint Olaszország bármely autópályáján vagy autóútján való kocsikázás. A két hét alatt jártunk nagyon sok autópályáján, kétszer kés sávostól a kétszer négy sávostól mindenhol, ugyan Rómában nem jártunk, de Milánóban és Bolognában igen.

Észak Olaszország útvonal

Na de hogy ne csak csupa szépet és jót írjak, jöjjön amire azért érdemes az olaszoknál figyelni: nem tudnak sávot tartani. Ezt szoktuk itthon is mondani, de náluk ez félelmetes, ha nincs hozzászokva az ember. Az egy dolog, hogy kicsi, de azért két sávnyi körforgalmakban, ahol egyébként sincs felfestve a sáv, ott a jól a legjobb íven haladnak, azaz aki pl. a harmadik kijáraton megy ki, az belső sávban lép be a körfogalomba, majd az első kijárat után fokozatos tér ki a szélére. Mivel ezt mindenki így csinálja (kivéve a félénk külföldi, aki ilyenkor is a külső sásban hajt be, ezért a következő behajtón majdnem belemennek, mivel azt hitték, hogy az első kijáraton ki is hajt), így nagyjából jól működik. DE amikor a sok sávos autópályán megy valaki kilométereken át úgy, hogy pont az autója alatt van a felezővonal, azért az már elgondolkodtató. Persze ha valakit előz, vagy őt előzik, mindig visszamegy. És nem egy ilyet láttunk a két hét alatt, hanem legalább egy tucatot.

A másik dolog, amire érdemes figyelni, az, hogy dinamikusan kell közlekedni. Igazán nem dudáltak ránk, talán egyszer sem, de az arcokon néha lehetett látni, amikor kicsit tétován kerestük a jó kereszteződést, parkolót, hogy nem nagyon díjazzák az effajta lassan csorgok az úton manővert. Aztán fontos, hogy a közlekedési lámpák nem úgy váltanak mint itthon, zöld előtt nincs sárga, hanem egyből zöld, ilyenkor illik nagy gázzal indulni, a piros előtt viszont egyszerre ég a zöld és a sárga még, sok helyen viszonylag hosszan. Ez utóbbi egyébként főleg gyalogosként érdekes, mivel a közös sárga - zöld lámpa viszonylag hosszan világít még, gyors léptekkel érdemes még átmenni, mivel utána lehet, hogy hosszú percekig kell várni a következő zöldre (így jártunk Veronában, ahol lustaságból nem akartunk lemenni az aluljáróba, így kb. 10 perc volt amíg három lámpán átértünk).

Néhány szó és praktikus információ még az autópályákról. Olaszországban km alapú kapus fizetés működik, vagyis amikor ráhajtasz egy pályára, nemsokára át kell menni egy kapun, ahol jegyet kapsz. Ezt általában csak ki kell húzni egy automatából. A jegyre rányomtatják, hol léptél be az autópályára. Aztán amikor kilépsz, vagy nagyobb autópálya csomópont előtt újabb kapunál kell fizetni. Kb 80%-ban automatánál lehet ezt megtenni, ilyenkor mindig először be kell dugni a jegyet, erre az automata kiírja, mennyit kell fizetned, amelynek eleget tehetsz készpénzzel (bankjegy és érme is), bankkártyával, vagy vásárolhatsz az autópályákon PontoBlu feliratú helyein Viacard-ot. Ez egy egyszerű mágneskártya, előre feltöltött ún pre-paid kártya, 25, 50 vagy 75 EUR-os kiszerelésben.


Ez nagyban megkönnyíti szerintem a fizetést, mert a jegy után csak ezt kell bedugni, levonja az összeget és kiírja az egyenleg és már lehet is suhanni tovább. A készpénzes művelet nehézkesebb, mert be kell dugdosni a bankkegyeket, ami vagy sikerül vagy nem, vagy be kell dobálni – néha kicsit nehezen elérhető kis kinyitott dobozba – az érméket. A bátrabbak betolhatják a bankkártyájukat is, mi ezt nem tettük, mert egy kollégám kártya adatait elvileg pont az autópályás fizetésnél lopták le, igaz a horvátoknál.Ami még nagyon fontos, hogy a fizetőkapukhoz érve, előre el kell döntened a fizetési módot, mert külön sávok vannak a bankkártya/ Viacard, a készpénz és az ún. Telepass-nak, ami olyan mint nálunk a teherautók használnak egy kis fedélzeti egységet kell vásárolni, az automatikusan méri merre jár az autó és levonja annak autópálya díját. Ez utóbbit is néztem, de úgy láttam csak olaszok használhatják és mintha havidíjas szolgáltatás lenne.

Ami még érdekesség az autópálya díjaknál, hogy nagyon változó mennyibe kerül egy szakasz. Mi fizettünk 6-8 EUR-t 200 km-ért, de 3 EUR-t 3 km-ért is. Erre Milánó mellett volt példa, mivel szállásunk Milánó és Comó között volt, így ugyanarra a kis Milánóba vezető szakaszra négyszer is elhajtottunk, itt nem is kellett jegyet venni, hanem bárki bárhol hajtott be és ki, ugyanúgy ki kellett csengetni a 3 EUR-kat. Valószínűleg ez olcsóbb volt, mint minden kis lehajtóra kaput építeni, de nekünk ez így 2 nap alatt 12 EUR mínusz jelentett kb. 12 km-ért. Ilyen megoldással egyébként több nagy város mellett is találkoztunk (le is vontuk a következtetést, hogy Olaszországban sem ingyenesek az autópályák a városok mellett).

Viszont még egy érdekesség, hogy hazafelel Riminitől Gardáig (Velence után még 50 km-el), csak a leges legvégén fizettünk, pedig használtunk legalább négy autópályát. Szóval a rendszer jól van kitalálva.