Észak Olasz körút Verona

Verona, verona, miről is híres, ha igen, a Rómeó és Júliáról! Azt gondolhatná az ember, hogy ez már annyira elcsépelt, nem is lehet mit mondani Veronáról. Pedig ez a város sokkal több ennél. A Rómeó és Júliaság nemcsak egy Shakepheare darabként jelenik meg, hanem úgy is, mint egy kor, egy stílus, egy kultúra és főleg egy építészeti és életstílus, amelyet a dráma is bemutat és amely napjainkban is érezhető, de nemcsak érezhető, hanem látható, tapintható is.

Az óvárosi épületeken egyértelműen látszik az a stílus, amely Velencében is elterjedt, az árkádok, a díszes ablak keretek, kiegészülve a színes házfalakkal és a mindenhol kötelező spalettákkal.

Mégis mit érdemes megnézni itt kötelező Rómeó és Júlia háza mellett (ahol egyébként tényleg iszonyatosan nagy tömeg van, így gyakorlatilag élvezhetetlen még a látvány is, nem beszélve a hangulatáról, ami teljesen elveszik az embertömegben és zajban).

Verona házak

Verona Aréna

Mindenekelőtt az Arénát, ami a korában és céljában a római Colosseuméval megegyező, de méretében és kinézetében ugyan vannak hasonlóságok, de azért másmilyen. Mi nem mentünk be, ugyanis ide is előre kellett volna jegyet foglalni, ha nem akarunk órákat sorban állni (azt hittem augusztus végén már nem lesz tömeg, de volt:-)). Kívülről körbejártuk, nagyon impozánst és tényleg más egy kicsit mint a római, vagy akár dél olasz társai, és ha az ember nem is megy be, a Torrei di Lambertire „felmászva” be lehet látni a belsejébe is. 

Ami még fontos, hogy az Arénában koncerteket is tartanak, főleg operákat (igen pl. a Rómeó és Júliát is játsszák). Eljátszottunk a gondolattal, hogy szülinapi ajándék gyanánt megnézzük, de a fezsített menetrendünk és a jegyek ára végül visszatartott. A legfelső szinteken (alias a karzaton), ún lépcső jegyet még elfogadható áron (10-20 EUR között) meg lehet szerezni, de aki rendesen ülni akar, és látni is valamit, annak 60-120 EUR között kell jegyenként számolni...

Árak, 2016-os időpontok: http://www.veronaticket.com/en

Az Aréna egyébként a Piazza Bra-n, azaz Bra téren áll, amely nagyon érdekes és hangulatos, mind formáját, mind a szélén a részben az árkádok, részben a szabad ég alatt terjeszkedő éttermek és azok rengeteg asztalainak hála.

Piazza Bra

Torre di Liberti a Via Guiseppe Mazziniről

Az Arénától a következő látnivalóig több utcán is el lehet jutni, nekünk sikerült megint a tömegben a Via Giuseppe Mazzini elnevezésű bevásárló utcán végighömpölyögni a tömeggel. Aki ezt szeretné elkerülni, az válasszon egy párhuzamos utcát, amelyen pont ugyanolyan jól, de kicsit stresszmentesebben el lehet érni a Piazza Erbe-t. 

Ez a hosszúkás tér (amelynek érdekes alajkát legjobban a toronyból lehet megfigyelni), ad helyet a piacnak és a végeláthatatlan bódék és sátrak sorának, ahová a tisztes turisták mindegyike be bevetődik és derekát beadva megvásárolja az ilyenkor szokásos hűtőmágnes, kendő, kalap, vagy kevésbé hasznos szuvenyírjét.

Piazza Erbe

Az útvonalon, illetve mellette egyébként sok ki Piazetta (szabad fordításban terecske:-)) és egyéb kis sikátor, beugró látható, amelyből néhányat érdemes szemügyre venni, nemcsak mint építészeti érdekesség, hanem mint betekintési lehetőség egy olasz városka, közösség vagy ha szerencsénk van család hétköznapi életébe.

És akkor jöjjön az én egyik kedvencem Veronában mindenképp, de talán az egész úton is. 

A Torre di Liberti.

Torre di Liberti

Amikor ez ember elmegy egy két hetes nyaralásra, ahol minden nap újabb és újabb várost, helyet akar megnézni, nagyon hamar rájön, hogy minden méterrel és lépcsőfokkal spórolni kell (hacsak nem maratoni futó, vagy gyalogló, esetleg megszállott mazochista). Ennek megfelelően minden városban, ahol egy toronyra fel lehet menni, első kérdésünk az, hogy van-e lift. Tudom, ez lustaságnak tűnhet, de higgyék el nem arról van szó, egyszerűen ha felmászunk 3-400 lépcsőn, akkor utána erősen elvesztjük az érdeklődésünket minden további látnivalótól, ami 3 lépésnél magasabban vagy 100 méternél távolabb van, mert annyira elfáradunk mind fizikailag, mind agyban. De térjünk vissza a veronai szabadság toronyhoz. Itt szerencsére van lift, így felmerészkedtünk. Megnyugtatás végett, azért itt is van 20-30 csigalécső még a lifttől a legfelső szintig. A torony maga egyébként pont olyan, mint bármelyik másik harangtorony észak-olaszországban (talán stílusra díszesebb, mint minden Veronában), de a kilátás felejthetetlen. Egyik oldalról az arénát és aréna belső lépcsőit, ülőhelyeit, másik oldalról a már említett Piazza Erbe-t, az azt körülvevő épületeket, utcákat és természetesen a rengeteg mediterrán cseréptetős háztetőt, majd utolsó oldaláról az óvárost ölelő dombot és az arra épült gyönyörűbbnél gyönyörűbb épületeket, templomokat látni.

Információk a toronyról, nyitvtartásról, árakról:
http://www.tourism.verona.it/en/enjoy-verona/art-and-culture/monuments-and-sights/lamberti-tower


Azért persze mi is elsodródtunk Júlia házáig, a híres erkélyt láttuk az utcáról is, de be nem mentünk. Rómeó háza pedig sajna épp zárva volt. Érdekes építmény még a Scaligeri sírok, viszont nem mentünk el a veronai dómig, a Castelvechhio hídig, valamint a San Zeno Bazilikáig, amelyek az Adige folyó partján láthatók.

Júlia erkélye

További képek: https://goo.gl/photos/oW9X4XjEP74ajhuJA