Észak olasz körút - közlekedés

Az autózás az olasz utakon számomra teljes mértékben meglepetés volt. Mégpedig pozitív meglepetés. Korábban is jártam már az országban autóval, sőt ez egész csizmát végigjártuk egyszer, még Szicíliába is átkomponztunk, és tudtam, hogy a mesékkel ellentétben nem olyan rossz a helyzet, de ennél azért rosszabbra emlékeztem és számítottam is. Mert hogy azt kell mondanom, hogy az Olaszok semmivel sem vezetnek rosszabbul és veszélyesebben, mint mi itt Magyarországon, vagy nyugat- közép Európa bármely országában. Sőt megkockáztatom, hogy egy budapesti út nehezebb és veszélyesebb már, mint Olaszország bármely autópályáján vagy autóútján való kocsikázás. A két hét alatt jártunk nagyon sok autópályáján, kétszer kés sávostól a kétszer négy sávostól mindenhol, ugyan Rómában nem jártunk, de Milánóban és Bolognában igen.

Észak Olaszország útvonal

Na de hogy ne csak csupa szépet és jót írjak, jöjjön amire azért érdemes az olaszoknál figyelni: nem tudnak sávot tartani. Ezt szoktuk itthon is mondani, de náluk ez félelmetes, ha nincs hozzászokva az ember. Az egy dolog, hogy kicsi, de azért két sávnyi körforgalmakban, ahol egyébként sincs felfestve a sáv, ott a jól a legjobb íven haladnak, azaz aki pl. a harmadik kijáraton megy ki, az belső sávban lép be a körfogalomba, majd az első kijárat után fokozatos tér ki a szélére. Mivel ezt mindenki így csinálja (kivéve a félénk külföldi, aki ilyenkor is a külső sásban hajt be, ezért a következő behajtón majdnem belemennek, mivel azt hitték, hogy az első kijáraton ki is hajt), így nagyjából jól működik. DE amikor a sok sávos autópályán megy valaki kilométereken át úgy, hogy pont az autója alatt van a felezővonal, azért az már elgondolkodtató. Persze ha valakit előz, vagy őt előzik, mindig visszamegy. És nem egy ilyet láttunk a két hét alatt, hanem legalább egy tucatot.

A másik dolog, amire érdemes figyelni, az, hogy dinamikusan kell közlekedni. Igazán nem dudáltak ránk, talán egyszer sem, de az arcokon néha lehetett látni, amikor kicsit tétován kerestük a jó kereszteződést, parkolót, hogy nem nagyon díjazzák az effajta lassan csorgok az úton manővert. Aztán fontos, hogy a közlekedési lámpák nem úgy váltanak mint itthon, zöld előtt nincs sárga, hanem egyből zöld, ilyenkor illik nagy gázzal indulni, a piros előtt viszont egyszerre ég a zöld és a sárga még, sok helyen viszonylag hosszan. Ez utóbbi egyébként főleg gyalogosként érdekes, mivel a közös sárga - zöld lámpa viszonylag hosszan világít még, gyors léptekkel érdemes még átmenni, mivel utána lehet, hogy hosszú percekig kell várni a következő zöldre (így jártunk Veronában, ahol lustaságból nem akartunk lemenni az aluljáróba, így kb. 10 perc volt amíg három lámpán átértünk).

Néhány szó és praktikus információ még az autópályákról. Olaszországban km alapú kapus fizetés működik, vagyis amikor ráhajtasz egy pályára, nemsokára át kell menni egy kapun, ahol jegyet kapsz. Ezt általában csak ki kell húzni egy automatából. A jegyre rányomtatják, hol léptél be az autópályára. Aztán amikor kilépsz, vagy nagyobb autópálya csomópont előtt újabb kapunál kell fizetni. Kb 80%-ban automatánál lehet ezt megtenni, ilyenkor mindig először be kell dugni a jegyet, erre az automata kiírja, mennyit kell fizetned, amelynek eleget tehetsz készpénzzel (bankjegy és érme is), bankkártyával, vagy vásárolhatsz az autópályákon PontoBlu feliratú helyein Viacard-ot. Ez egy egyszerű mágneskártya, előre feltöltött ún pre-paid kártya, 25, 50 vagy 75 EUR-os kiszerelésben.


Ez nagyban megkönnyíti szerintem a fizetést, mert a jegy után csak ezt kell bedugni, levonja az összeget és kiírja az egyenleg és már lehet is suhanni tovább. A készpénzes művelet nehézkesebb, mert be kell dugdosni a bankkegyeket, ami vagy sikerül vagy nem, vagy be kell dobálni – néha kicsit nehezen elérhető kis kinyitott dobozba – az érméket. A bátrabbak betolhatják a bankkártyájukat is, mi ezt nem tettük, mert egy kollégám kártya adatait elvileg pont az autópályás fizetésnél lopták le, igaz a horvátoknál.Ami még nagyon fontos, hogy a fizetőkapukhoz érve, előre el kell döntened a fizetési módot, mert külön sávok vannak a bankkártya/ Viacard, a készpénz és az ún. Telepass-nak, ami olyan mint nálunk a teherautók használnak egy kis fedélzeti egységet kell vásárolni, az automatikusan méri merre jár az autó és levonja annak autópálya díját. Ez utóbbit is néztem, de úgy láttam csak olaszok használhatják és mintha havidíjas szolgáltatás lenne.

Ami még érdekesség az autópálya díjaknál, hogy nagyon változó mennyibe kerül egy szakasz. Mi fizettünk 6-8 EUR-t 200 km-ért, de 3 EUR-t 3 km-ért is. Erre Milánó mellett volt példa, mivel szállásunk Milánó és Comó között volt, így ugyanarra a kis Milánóba vezető szakaszra négyszer is elhajtottunk, itt nem is kellett jegyet venni, hanem bárki bárhol hajtott be és ki, ugyanúgy ki kellett csengetni a 3 EUR-kat. Valószínűleg ez olcsóbb volt, mint minden kis lehajtóra kaput építeni, de nekünk ez így 2 nap alatt 12 EUR mínusz jelentett kb. 12 km-ért. Ilyen megoldással egyébként több nagy város mellett is találkoztunk (le is vontuk a következtetést, hogy Olaszországban sem ingyenesek az autópályák a városok mellett).

Viszont még egy érdekesség, hogy hazafelel Riminitől Gardáig (Velence után még 50 km-el), csak a leges legvégén fizettünk, pedig használtunk legalább négy autópályát. Szóval a rendszer jól van kitalálva.

Észak olasz körút - összefoglaló

Idén augusztus 20-tól két hetes autós körutat volt szerencsénk megtenni Észak-Olaszországban. 

A következő néhány bejegyzés erről az útról fog szólni.

Kezdjük egy összefoglalással az élményekről.

Olaszország gyönyörű, vidám, barátságos, napos, kellemes az élet, finomak az ételek, italok, borok, szépek a városok, kellemesek az utak, egyszóval egy olyan hely, ahol igazán jól lehet élni. Ez az én személyes benyomásom az országról a korábbi és a most ott töltött nyaralás alatt. Persze nem élek ott, nem beszélgettem az emberekkel az életükről, nyaralni voltunk és nem a napi rutint, munkába-, iskolába-járó hétköznapokat töltöttük ott. Mégis úgy érzem, ott még azok a bizonyos szürke téli napok is másmilyenek. Mindig is így éreztem Olaszország iránt és mindig is így fogok. És ebben a mostani út, csak megerősített. Nem titkolt vágyam, hogy szívesen tölteném ott nyugdíjas éveimet, bár ez egyelőre távolinak tűnik, ezért szoktam mondani, hogy a Káli-medence is jó lesz, ami szintén nagyon gyönyörű.

A Como-i tó Comó városából

Felmerül a kérdés, hogy ennyi város, ennyi látnivaló közül mi tetszett, mi fogott meg legjobban? Hát erre nagyon nehéz válaszolni. Szinte mindegyik helyben volt valami, ami megfogott, mindenhol volt valami látnivaló, aminek ha csak a fényképét meglátom újra és újra eltátom a szám és megfeledkezem minden másról. Mégis persze volt ami jobban tetszett, volt ami kevésbé, vannak kedvencek. Az egyik a como-i tó, ahol „csak” Comó városát láttuk és felmentünk siklóval a Brunate nevű hegyi faluba. A két hely együtt fogott meg, Como napos, kicsit nagyvilági városkája, mégis gyönyörű természeti szépsége, és a hegyi falu kristálytiszta és még 35 fokban is hűs levegője, felejthetetlen kilátás a tóra és városra, a mérhetetlen nyugalom, még a kisgyerekek is csöndes áhítattal néztek körül...

Bergámó szűk utcái

Érdekes, hogy miért a como-i tó tett rá ilyen benyomást, mikor a Garda tónál több időt is töltöttünk és többet is láttunk. Nem tudom, talán pont ezért, mert csak ízelítőt kaptunk a sok szépségből, és még várom, hogy a további csodák feltáruljanak. Vagy talán azért mert emberközelibb, kicsit kisebb, csak mint a másik tó, ugyanolyan kiépültségű, a vízi közlekedés is hasonló, mégis valahogy nekem jobban tetszik. Kicsit olyan a színvilága, mint a szlovéninai Bohinj-nak és az ottani tónak, amire a helyiek azt mondták, hogy Isten nagyon jó kedvében teremtette és magának akarta megőrizni a visszavonulásakor, de aztán odaadta a helyi szorgalmas embereknek azt a gyöngyszemet.

Aztán ami még nagyon tetszett az Bergámó régi óvárosa. Ide is egy siklóval lehet felmenni, és az épületek itt igazán régiek, nem is színesek, mint sok más városban, de lehet, hogy pont ezért érzi magát úgy az ember, mintha visszacsöppenne a középkorba és maga is hosszú, színes díszes ruhákban és kit topánkában lépeget a kis lekerekített macskaköveken. Itt olyan szűk utcácskákban jártunk, ahol már egy robogó sem boldogulna, egyrészt a meredeksége, másrészt a „kövezet” miatt, harmadrészt a szűk és kanyargó utca miatt.

Santa Maria delle Grazie - Utolsó Vacsora kiállítás

Aztán igazságtalan lennék, ha Milánót, azon belül is a milánói dómot és annak is a tetején tett kisebb túrát kihagynám. Maga a dóm is gyönyörű, monumentális, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, de a faragásokat, az építését végző munkások, művészek hihetetlen kitartásáról és ügyességéről a tetőn győződhetünk meg igazán. És ha már Milánó ne feledkezzünk meg a Santa Maria delle Grazie Templomról, ahol az Utolsó vacsora című híres képet lehet megnézni. Mi ugyan magát a képet nem tudtuk megnézni, mivel az utazás előtti héten már csak méreg drága és egyébként más látnivalókkal egybekötött vezettt túrára lehetett csak jegyet venni, de a templom önmagában is gyönyörű és nagyon látványos kiállítást láthatunk magáról a képről... Talán annyira nem is hiányzott az eredeti kép.

Cremona egyik mini piazza-ja

Másik kedvenc helyünk Cremona, itt az építészeti látnivalók közül nem tudok kiemelni különlegeset, de a helynek van valami jó hangulata, nem is nagy, nincs is tömeg, mégis az ember ha akarná sem tudná kitörölni gondolataiból a hangulatát. Itt sok színes ház van, érintetlen régi utcák, a „kötelező” Piazza Maggiora a nagy toronnyal, szép dóm, minden ami máshol is van. Viszont ami máshol nincs, az a Stradivari múzeum, ami gyönyörűen és ötletesen, interaktívan mutatja be a hegedű történelmét, kialakulását, egy hegedű építésének lépéseit, egészen a hegedű / cselló és egyéb hasonló hangszerek főszereplésével készült mozi filmekig. Hatalmas élmény, pláne annak, aki kicsit is szereti ezt a hangszert, a klasszikus zenét vagy esetleg hegedült, csellózott...

Sirmione "vizi sziklái"

Azért ne feledkezzünk meg a Garda tónál látott gyöngyszemekről sem, Sirmione óvárosa mellett a félsziget „csúcsán” látható természeti képződmények, ahogy lustán elfekvő sziklákat nyaldos a tengerien kék Garda tó, vagy Malcesine, ahol a vízből kiemelkedő vár magasodik a színes és girbe-gurgba utcák felett, ahova felmászva aztán a narancsos színű háztetők , a dús zöld dombok és a kék tó hihetetlen színvilága tárul elénk.
És végül de nem utolsó sorban két másik emlékezetes hely, Ravenna és Grado. Előbbi természetesen a Mozaikairól marad örökké emlékezetes, ahol több gyönyörű templom, katedrális, sírelmék szinte teljes mennyezet, falai vannak kirakva gyönyörűbbnél gyönyörűbb aranyló és különbözős színű mozaikokból készült vallásos képekkel.

Grado

Gradóba szinte véletlenül kerültünk, az út végén Riminiből hazafelé gondoltuk szakítsuk meg az onnan több mint 1000 km-nyi utat még egy kis pihenéssel. Kis túlzással egy kis Velencébe kerültünk, ami nem olyan díszes, nincs annyi csatornája, de cserébe akkor tömeg sem, vannak viszont gyönyörű épületek, utcák, sikátorok és kis terek, amelyek hangulata tényleg kb. a középkorból maradt fenn.

Tarcal - tokaji borvidék

Folytatva kulináris kalandozásainkat, május első napjain ellátogattunk a tokaji boridékre.

Azon belül is Tarcalra, ahol kollegáris ajánlás alapján találtunk rá az Andrássy Rezidencira 5 csillagos kis méretű, de annál hangulatosabb szállodájára.
Megint egy kis reklám, aki bővebben szeretne megismerkedni:
http://andrassyrezidencia.hu/

A szálloda már típusában is hordozza a borra utalást, hiszen a Wine @ Spa mutatja, hogy itt bizony komolyan veszik a bort, és mellette az ember másik lazulást, kikapcsolódást segítő kedvelt tevékenységét a fürdőzést, vagy szép magyarul wellnessezést:-)

A szálloda gyönyörű, szép az épület, a belső terek, hatalmas szobák, ízléses berendezés, a falak tele fekete-fehér képekkel az Andrássy családról. Fantasztikus a spa rész, nem óriási, de amikor mi voltunk, a szálloda tele volt, és így is elfértünk, mindenhova bejutottunk.

Képek az épületről:
http://andrassyrezidencia.hu/galeria/a-rezidencia-kivulrol
és a "normál" szobáról:
http://andrassyrezidencia.hu/galeria/superior-szoba
Ami tényleg így nézett ki!

A környék:

A tarcali környék kicsit kevésbé bizalomgerjesztő, elég lepukkant falu, de mint sok helyen, itt is látszik, hogy elkezdődtek a felújítások, a házak, középületek rendbetétele. De azért nagy a kontraszt a szálloda és környéke között.

  

Ezzel együtt nagyon kedves a falu, szép a fekvése, és látszik, hogy ott van a bor mindenütt, elrejtett kis pincék láthatók:

És egy kis kaptató után gyönyörű a kilátás a falura (pláne vihar után, mint nekünk):

És még a környéknél maradva, rögtön a szálloda mellett van egy katolikus templom, szépen felújítva, lépcsősorral, kiskerttel, rögtön utána pedig a református "párja". Jól megférnek egymás mellett és szépen is mutatnak:

Utazós Bakancslista

Egy hirdetésen olvastam, hogy bakancslista, erről eszembe jutott, hogy ha ár utazás, ott aztán van helye bakancslistának, azaz, hogy hova szeretnék még eljutni, elutazni életemben.



Nekem ez az utazási bakancslistám:
(szerintem ez még folyamatosan bővülni fog)

1. Kanada - az örök, de egyelőre távoli szerelem, s hegyek, tavak, természet, esetleg délen a niagara

2. Norvégia, vagy finnország - természetesen főleg a fjordok


3. Új- Zéland, és vagy Ausztrália - ebben nem vagyok 100%-ig biztos


(nem véletlenül a hobbitfalvás képet tettem be)

4. Skócia, és vagy észak Anglia


5. Írország és vagy dél Anglia (pl. Cornwall)


6. Peru és vagy Dél-Amerika más része


7. Japán
Szintén régi de távoli álom, a lenti kép jól összefoglalja mit szeretnék látni (természet és város, vonz a vallás, a gésák, a történelem is ide)


8. Afrika?
(ez nagy kérdőjel, vágyom oda, de nem tudom pontosan hova és miért. Talán a sivatag, vagy egy szafari?)