Tavak és városok

Ausztria, Salzkammergut

3 nap - 4 tó

2016 októberében részben visszatértünk Salzkammergut-ba (régebben Halstattnál jártunk). Azért mentünk "vissza" (azért az idézőjel, mert nem teljesen ugyanoda mentünk), mert már korábban is rabul ejtett a táj szépsége, a csönd, a tiszta levegő, a kedves emberek. Szinte otthon éreztük magunkat.

Ugyanígy történt ez most is, nem csalódtunk. Minden az előzőekben leírt dolog várt ránk, és még több is...

 A bejárt tavak (Fuschl-, Mond-, Atter- és Wolfangsee)

A főhadiszállás

Most Fuschl-ba foglaltunk szállást, mivel már jó előre kinéztük, hol lenne a legalkalmasabb, ha minél több szép tavat szeretnénk bejárni. Nem szépítek, az ár is számított, és ez a település mindkét szempontból teljesen kielégítő volt. Szinte a Fuschl-see partján laktunk, de másik három (lletve később kiderült, hogy négy) tó is 20 km-en belül van. (a 4. legyen meglepetés a bejegyzés végéig:-))

A Haslgut panziót a booking-on találtam, de van saját oldala is (http://www.haslgut.com/), ami sajnos csak németül van (legalábbis nekem sajnos) és bár felajánlja a google fordítót, én inkább a booking alatti angol/ vagy magyar oldalt ajánlom: http://www.booking.com/hotel/at/haslgut.hu.html.

A szálláshely igazi osztrák épület, igaz kicsit sokat kell lépcsőzni, főleg, ha a másodikra kapunk szobát, mint mi, de a kilátás miatt a környező hegyekre megéri. A szoba szép nagy, pont megfelelő berendezéssel, nagy ágy, asztal, szekrények, elég sok csatlakozó aljzat!, és a fürdőszoba is rendben van.

Haslgut panió

A reggeli csodás, kontinentális megfűszerezve lágy vagy kemény tojással, illetve  a háziasszony saját készítésű! joghurt, gyümölcs kombójával. Mi rendszeresen (3 éjszakát töltöttünk ott), teljesen teli gyomorral vágtunk neki a napnak, amely hatására, 2-3 között jutott eszünkbe csak először az ebéd kérdése.

Az egész hely családias, pl. mikor odaértünk éppen nagy munkába volt az egész csapat, tél előtti kertész munkák, metszés, gallyak összeszedése, stb...

A kert egyébként gyönyörű, bár az én ízlésemnek kicsit sok a kerti törpe és szobor, de a kavalkád együtt mégis összeáll valahogy.

Haslgut kert

Fuschlsee

Az egész városka hegyek ölelésében fekszik, gyakorlatilag a tó partjának mentén. Látszik rajta, hogy a turizmusra épít, nem is nagyon láttunk olyan házat, ami nem hotel, panzió, vagy legalábbis kiadásra szánt lett volna, esetleg hétvégi nyaraló. Ennek megfelelően azért kicsit már bája-vesztett, a turizmus rányomta bélyegét az ajándékboltokkal, néhány nagyon kivilágított reklámtáblával, de szerencsére a neon reklámok még nem érték el a helyet.

Minden nagyon osztrákos, rendezett, tiszta, minden járda, út pontosan kijelölve, karban tartva, viszont ami nekünk kicsit csalódás (bár nem újdonság), ami abból adódik, hogy a nagy rendért cserébe sok szabály van, mert nagyon sok tiltó tábla (magánterület, lezárva, itt nem parkolhat, stb) van. Emiatt a tavat sem lehet úgy körbejárni, hogy közvetlenül a parton sétálj, mert a víz melletti területek szintén privátnak számítanak, az ott található szállások, magánházak saját strandjai,pihenő helyei. 

Így a tavat egyébként megkerülő gyalogút néhol nagyon keskeny, két kerítés között fut, ahonnan a tavat, de bármilyen természeti részt éppen csak látni lehet. Ez egyébként igaz szinte mindegyik tóra, ahol jártunk és ebben különbözik pl. a Halstatt-i tótól, amely szinte teljesen körüljárható.  Nyilván, ha én laknék az egyik ilyen épületben, akkor nagyon örülnék, hogy csak egy kis ösvényen kell átvágnom és már lent is vagyok a tónál, de fotózáshoz nem ideális:-)

A településen két éttermet próbáltunk, a kedvencünk, ahol talán életem eddigi legfinomabb halát ettem a Seehotel Schlick étterme. Igaz nem olcsó, de van napközbenre egyszerűbb és olcsóbb menüjük (ahol a szokásos osztrák májgombóc és palacsintatésztás /firttate/ húslevesek mellett rántotthúsnak álcázott wiener schnitzel is kapható. Az esti menü pedig felejthetetlen. Mivel ez az étterem is tagja a Salzkammergut régió haléttermei szövetségnek, így nem véletlen, hogy csak halas kajákból egy oldalny van az étlapon. Amit én ettem az egy hekk filé volt, kb. 5 gerezdnyi préselt fokhagymával befedve és szintén fokhagymás olajban sütve és tálalva...

Wolfangsee

Mondsee
Attersee

+1 ráadás: Krottensee


Mindössze 100 km, 50 percnyit autóúttal 4 gyönyörű tavat néztünk meg 5 különböző városban....

Nálunk a nyertes -  már ha ilyen gyönyörű helyek közül ki lehet emelni bármelyiket is - az Attersee lett, az is Unterach am Attersee városkában.


Folyt. köv...

Észak olasz körút Milánó

Utunk következő állomása Milánó volt. A gyönyörű, különleges Milánó, Olaszország és talán Európa divat és még sok minden más központja. Nekünk nem ez volt az utazásunk központja…

Valahogy nincs szerencsénk ezekkel a divatos, legismertebb, leg-turistakedveltebb helyeket. Rómát imádjuk, de ott már annyiszor voltunk, hogy tudjuk hol lehet igazi római hangulatot találni. Pizza szép volt, de csak az a pár épület, ami alig látszott ki az emberek közül. Firenze valóban gyönyörű, ahogy a folyó partja fölött átível az emeletes híd, meg a többi megismételhetetlen épület, de arra sem mondom azt, hogy akárhányszor visszamennék. Persze ízlések és pofonok, de nekünk Milánó is ugyanilyenre sikerült, mint az előző említett nagyobb, ismertebb városok.

Jó, a Dóm gyönyörű, kívül, belül, hatalmas, egyedi és tényleg nem nagyon láttunk más ilyet. Hatalmas élmény volt a tetején és a különböző csiga és külső, belső lépcsőkön való „kirándulás”. Megnézhettük a rengeteg csipkés, egyedi vagy ismétlődő tornyokat, kiemelkedéseket, díszítéseket közelről.

Közben pedig lenézhettünk a dóm előtti térre, láthattuk Milánó háztetőit és a többi rengeteg templom, bazilika kupoláját, kastélyok, gyönyörű bérházak tetejét.

Nem elhanyagolva a dóm belső hatalmas, felejthetetlen belső terét, az óriási és egyedi egész falakat betöltő rózsaablakkal, a megszámlálhatatlan és átérhetetlen oszlopokkal.

És dicséret a szervezésnek, a rengeteg ember ellenére 5-10 perc sorbaállással megoldható a jegyvásárlás, mivel több látnivalót egy csomagba szedtek és jegyet mindegyiknél lehet venni. Ráadásul ha nagyobb sor alakul ki, akkor kedves fiatalok szólnak, hogy egy sarokkal odébb is tudunk jegyet venni.

A jegyirodák helye és nyitva tartása: http://www.duomomilano.it/en/article/2016/01/14/duomo-the-ticket-offices-new-opening-hours/af52ec76-a3dc-48ce-8b14-602934da41c2/

lehet jegyet venni online is előre: http://www.ticketone.it/biglietti.html?affiliate=ITT&kuid=464899&action=tickets&doc=artistPages/tickets&fun=artist&language=en

a csoportos jeggyel egyébként ide lehet bemenni:

Dóm, Teraszok, Archeológiai ásatások területe, A Dóm múzeuma, és a Saint Gottardo in Corte templom

a jegyek árai (2016.01):

teljes csomag, a tető lifttel: 15,50 EUR

teljes csomag, a tető gyalog: 11,50 EUR

csak múzeum, dóm és a tető lifttel: 13,50 EUR

csak múzeum, dóm és a tető gyalog: 4,50 EUR

csak a dóm és múzeum: 2,50 EUR

gyerekjegy féláron

Aztán megnéztük a jegyünk többi részét is, de mi nem vagyunk nagy múzeum rajongók, így arról nem sok mindent tudok mondani, aki szereti, annak biztosan érdekesek a fennmaradt szobrok, egyéb ásatási darabok.

A dóm és a múzeum után megnéztük a „kötelező” II. Vittorie Emanuel galériát, ami gyakorlatilag egy bevásárlóközpont egy gyönyörű árkádos épületbe rejtve. Az épület valóban lenyűgöző, és mint asztrológiával foglalkozóknak számunkra nagyon érdekes volt a padlót borító csillagjegyeket ábrázoló képek. De ennyit lehet erről is elmondani, én kicsit sajnálom, hogy bevásárlóközpont lett belőle, mert így nem jön ki igazán a hely szépsége, ráadásul a turisták mellett a bevásárolni igyekvők tovább duzzasztják a tömeget.         

Kijőve megnéztük a milánói Scalat-t, de hát erre, mint sok más belülről érdekes helyre is igaz, hogy kívülről nem nagy szám (azt hiszem az útikönyv úgy fogalmaz, hogy jellegtelen és ez teljesen igaz is).

Ahogy kiértünk ezen területekről, arra gondoltunk nyakunkba vesszük a várost, de hirtelen nem is tudtuk merre induljunk. Csábítónak tűnt a Sforza Kastély, ahova sikeresen ki is metróztunk, de egy nagy piros épülettömbön és egy szép szökőkúton  kívül más igazi külső látványosságot nem láttunk.  Igaz, hogy a kastély mögött igen nagy és szép park terül el, ahol biztosan nagyon jókat lehet sétálni, de valószínűleg a több, mint 30 fokos melegben és mivel ez volt utunk 6. napja, ahol minden nap újabb várost néztünk meg, így nekünk nem volt erőnk sétálni. Belecsöppentünk egy film forgatásba, ami érdekes látvány volt, mivel még sosem láttam ilyet.

Azt írtam külső látnivaló nem volt több, de hiányos lenne a beszámoló, ha elhallgatnám, hogy bizony a kastély épületében több emeletnyi múzeum is működik,  bővebben itt lehet róla olvasni: http://www.coopculture.it/heritage.cfm?id=181#

A belépés egyébként ingyenes (volt legalábbis akkor).

Mint ahogy a kertet, így  a múzeumot sem volt erőnk végigjárni, ezért úgy döntöttünk továbbmegyünk. És hát hova is máshova, mint az Utolsó Vacsorának „otthont adó” Santa Maria delle Grazie templomba. Ugyan tudtuk, hogy magát a festményt nem lesz esélyünk megnézni, mert az utazási előtti héten már nem tudtunk jegyet foglalni!!!

Úgyhogy aki meg akarja nézni, készüljön fel, hogy nemcsak, hogy előre meg kell venni a jegyet és lefoglalni a napot, e hetekkel előtte! Igaz, előző héten még egyéb más milánói láátnivalóval egybekötött vezetett túra keretében kaptunk volna jegyet, de az fejenként 60-80 EUR-b került volna!

Egyébként elvileg ez a hivatalos jegy vásárló felület, de 32 EUR-nál olcsóbb jegyet itt sem találtam, valamivel mindig összekötik az utolsó vacsora megtekintését:     http://www.milan-museum.com/last-supper-tickets.php

Így elmentünk a templomba, amit kicsit nehezen találtunk meg, mert a nagyobb léptékű térképek nem egyértelműen jelölik, de aztán csak meglett.

És mindenkinek azt javaslom, hogy utolsó vacsora jegy nélkül is érdemes megnézni. Kívülről is szép és különleges és belülről is látványos templom.

Érdemes kimenni a kerengőbe, mert ott ha nem is az eredeti, de egy nagyon annak tűnő, vagy nagyon jó másolat van eldugva a falak mögött és mellette egy nagyítás is látható, ahol minden részlet szépen el van magyarázva.

Bővebb leírás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Santa_Maria_delle_Grazie-templom

Nekünk ennyi fért Milánóból egy napba időbe és a fáradsági szintünkbe, de biztosan még sok szép látnivaló és maradandó élmény szerezhető itt is.

A hasznos tudnivalók ”rovatba” még annyit írnék, hogy érdemes megállni valamelyik P+R parkolóba, mert mint a legtöbb nagyvárosba, így ide sem érdemese bemenni kocsival, viszont ezek a parkolók nagyon rendben vannak, metró megálló mellettiek és ráadásul hihetetlen módon, mi 3 EUR-t fizettünk szinte egy egész napért! Milánói P+R parkolók: http://www.car-parking.eu/italy/milan/pr

További fényképek: https://goo.gl/photos/51b65PnRtrftSd2C9

Észak olasz körút - közlekedés

Az autózás az olasz utakon számomra teljes mértékben meglepetés volt. Mégpedig pozitív meglepetés. Korábban is jártam már az országban autóval, sőt ez egész csizmát végigjártuk egyszer, még Szicíliába is átkomponztunk, és tudtam, hogy a mesékkel ellentétben nem olyan rossz a helyzet, de ennél azért rosszabbra emlékeztem és számítottam is. Mert hogy azt kell mondanom, hogy az Olaszok semmivel sem vezetnek rosszabbul és veszélyesebben, mint mi itt Magyarországon, vagy nyugat- közép Európa bármely országában. Sőt megkockáztatom, hogy egy budapesti út nehezebb és veszélyesebb már, mint Olaszország bármely autópályáján vagy autóútján való kocsikázás. A két hét alatt jártunk nagyon sok autópályáján, kétszer kés sávostól a kétszer négy sávostól mindenhol, ugyan Rómában nem jártunk, de Milánóban és Bolognában igen.

Észak Olaszország útvonal

Na de hogy ne csak csupa szépet és jót írjak, jöjjön amire azért érdemes az olaszoknál figyelni: nem tudnak sávot tartani. Ezt szoktuk itthon is mondani, de náluk ez félelmetes, ha nincs hozzászokva az ember. Az egy dolog, hogy kicsi, de azért két sávnyi körforgalmakban, ahol egyébként sincs felfestve a sáv, ott a jól a legjobb íven haladnak, azaz aki pl. a harmadik kijáraton megy ki, az belső sávban lép be a körfogalomba, majd az első kijárat után fokozatos tér ki a szélére. Mivel ezt mindenki így csinálja (kivéve a félénk külföldi, aki ilyenkor is a külső sásban hajt be, ezért a következő behajtón majdnem belemennek, mivel azt hitték, hogy az első kijáraton ki is hajt), így nagyjából jól működik. DE amikor a sok sávos autópályán megy valaki kilométereken át úgy, hogy pont az autója alatt van a felezővonal, azért az már elgondolkodtató. Persze ha valakit előz, vagy őt előzik, mindig visszamegy. És nem egy ilyet láttunk a két hét alatt, hanem legalább egy tucatot.

A másik dolog, amire érdemes figyelni, az, hogy dinamikusan kell közlekedni. Igazán nem dudáltak ránk, talán egyszer sem, de az arcokon néha lehetett látni, amikor kicsit tétován kerestük a jó kereszteződést, parkolót, hogy nem nagyon díjazzák az effajta lassan csorgok az úton manővert. Aztán fontos, hogy a közlekedési lámpák nem úgy váltanak mint itthon, zöld előtt nincs sárga, hanem egyből zöld, ilyenkor illik nagy gázzal indulni, a piros előtt viszont egyszerre ég a zöld és a sárga még, sok helyen viszonylag hosszan. Ez utóbbi egyébként főleg gyalogosként érdekes, mivel a közös sárga - zöld lámpa viszonylag hosszan világít még, gyors léptekkel érdemes még átmenni, mivel utána lehet, hogy hosszú percekig kell várni a következő zöldre (így jártunk Veronában, ahol lustaságból nem akartunk lemenni az aluljáróba, így kb. 10 perc volt amíg három lámpán átértünk).

Néhány szó és praktikus információ még az autópályákról. Olaszországban km alapú kapus fizetés működik, vagyis amikor ráhajtasz egy pályára, nemsokára át kell menni egy kapun, ahol jegyet kapsz. Ezt általában csak ki kell húzni egy automatából. A jegyre rányomtatják, hol léptél be az autópályára. Aztán amikor kilépsz, vagy nagyobb autópálya csomópont előtt újabb kapunál kell fizetni. Kb 80%-ban automatánál lehet ezt megtenni, ilyenkor mindig először be kell dugni a jegyet, erre az automata kiírja, mennyit kell fizetned, amelynek eleget tehetsz készpénzzel (bankjegy és érme is), bankkártyával, vagy vásárolhatsz az autópályákon PontoBlu feliratú helyein Viacard-ot. Ez egy egyszerű mágneskártya, előre feltöltött ún pre-paid kártya, 25, 50 vagy 75 EUR-os kiszerelésben.


Ez nagyban megkönnyíti szerintem a fizetést, mert a jegy után csak ezt kell bedugni, levonja az összeget és kiírja az egyenleg és már lehet is suhanni tovább. A készpénzes művelet nehézkesebb, mert be kell dugdosni a bankkegyeket, ami vagy sikerül vagy nem, vagy be kell dobálni – néha kicsit nehezen elérhető kis kinyitott dobozba – az érméket. A bátrabbak betolhatják a bankkártyájukat is, mi ezt nem tettük, mert egy kollégám kártya adatait elvileg pont az autópályás fizetésnél lopták le, igaz a horvátoknál.Ami még nagyon fontos, hogy a fizetőkapukhoz érve, előre el kell döntened a fizetési módot, mert külön sávok vannak a bankkártya/ Viacard, a készpénz és az ún. Telepass-nak, ami olyan mint nálunk a teherautók használnak egy kis fedélzeti egységet kell vásárolni, az automatikusan méri merre jár az autó és levonja annak autópálya díját. Ez utóbbit is néztem, de úgy láttam csak olaszok használhatják és mintha havidíjas szolgáltatás lenne.

Ami még érdekesség az autópálya díjaknál, hogy nagyon változó mennyibe kerül egy szakasz. Mi fizettünk 6-8 EUR-t 200 km-ért, de 3 EUR-t 3 km-ért is. Erre Milánó mellett volt példa, mivel szállásunk Milánó és Comó között volt, így ugyanarra a kis Milánóba vezető szakaszra négyszer is elhajtottunk, itt nem is kellett jegyet venni, hanem bárki bárhol hajtott be és ki, ugyanúgy ki kellett csengetni a 3 EUR-kat. Valószínűleg ez olcsóbb volt, mint minden kis lehajtóra kaput építeni, de nekünk ez így 2 nap alatt 12 EUR mínusz jelentett kb. 12 km-ért. Ilyen megoldással egyébként több nagy város mellett is találkoztunk (le is vontuk a következtetést, hogy Olaszországban sem ingyenesek az autópályák a városok mellett).

Viszont még egy érdekesség, hogy hazafelel Riminitől Gardáig (Velence után még 50 km-el), csak a leges legvégén fizettünk, pedig használtunk legalább négy autópályát. Szóval a rendszer jól van kitalálva.

Észak olasz körút Bergámó

Bergámó számomra egy nagyon érdekes hely. 2 in 1, vagyis kettő az egyben, mivel lent van a modern olasz közepes város (Citta bassa – alsó város), fent a hegyen pedig az óváros (Citta alta – Felső város) sziklák közé zárva egy kis gyöngyszem. Ami tényleg olyan, mintha valaki ott felejtett volna egy városközpontot a régi időkből.

A magasság különbség miatti elszigeteltség az oka, vagy a földrajzi elhelyezkedés? Nem tudom, de az biztos, hogy kevés ilyen helyet láttam, ahol ennyire megmaradt egy városka az utcáival, tereivel, házaival és persze nem utolsó sorban templomaival, egyéb történelmi épületeivel.

Citta alta - Felsőváros

Elszigetelt azért is, mert csak gyalog, a megfelelő helyi busszal, vagy – és turistaként ez az ajánlott – fogaskerekűvel lehet feljutni. Érdekesség, hogy utóbbiból nemcsak egy, hanem rögtön kettő is van, a a felső város keleti oldalán működő hosszabbik S. Vigilio, a másik a déli oldalon a rövidebbik Funicolor Cittá

Információ, jegyárak és menetrend:
S. Vigilio: http://www.atb.bergamo.it/user/Default.aspx?MOD=LIN&SEZ=2&PAG=175&COD=fsv
Cittá: http://www.atb.bergamo.it/user/Default.aspx?MOD=LIN&SEZ=2&PAG=175&COD=fun.c

Funicolor Cittá - Sikló

Mi utóbbival mentünk, és már az útvonal is nagyon tetszett, mert nem szimplán egy kibetonozott vályúban, vagy alagútban mentünk, hanem az is nagyon régi építésű, plusz növényekkel, levelekkel benőtt volt.

Ez a felvonó azért is jó, mert rögtön az óváros egyik központi kis terére érünk, ahol ahogy kibukkanunk a felvonó épületéből máris vehetjük elő a fényképezőgépeket, vagy a szemünkkel gyönyörködhetünk az első látványban. A Piazza Mercato-ra érünk, ahol régen piac lehetett, most kávézók, üzletek láthatók (mert azért azok ide is betörtek).

Nagyjából mindegy melyik meredek, kanyargós utcán indulunk el, mert az érdekes, romos, de mégis szép házak között előbb utóbb eljutunk valamelyik fontosabb látnivalóig.
Mi először a Duomo, azaz a Dóm oldalához érkeztünk, így körbejárva minden oldalról megcsodálhattuk az épületet, a tornyokat, bástyákat.

Duomo, tornyok

Santa Maria Maggiore bazilika

Aztán még kicsit tovább haladva elérjük az egyik leggyönyörűbb templomot amit valaha láttam, a Basilica di Santa Maria Maggiore-t.

Ez a bazilika megint teljesen más stílusú, anyagú, mint az eddig látottak, a falai sárgás, de egyszerű kövek, román stílusban, viszont a bejáratnál teljes mértékben látható a velencei hatás, mind a kő és díszítés használatról, mind a bejáratokat védő oroszlánokról eszünkbe juthat (Bergámó egy ideig a velencei köztársasághoz is tartozott).

 

Na de ennyit a művészettörténetről, a dómról és a többi látnivalóról is megtalálható rövidebb, vagy hosszabb leírás az interneten:
Maggiore bazilika: https://en.wikipedia.org/wiki/Santa_Maria_Maggiore,_Bergamo

Az érdekes, bár visszafogott díszítésű külső egy gyönyörű belsőt rejt. Nemcsak teljes felületen díszített, aranyozott, de gyönyörűen faragott szobrokkal teli, ami mellett a falakat értékes gobelinek borítják, a szentélyben pedig csodálatos fafaragások láthatók:

Santa Maria Maggiore bazilika belül

Colleoni kápolna

Azt mondtam a bazilika külseje visszafogott díszítésű, de ez csak addig igaz, amíg kilépünk a keleti oldalon és meglátjuk arról az „arcáról”, plusz még mellé a Colleoni kápolnát.

Azt olvastam, hogy ez a stílus már reneszánsz (egész pontosan "a lombardiai reneszánsz építőművészet legelső, s máig kimagasló remeke") és a díszítésekből ez látható is.

Mi sajnos a kápolnába nem jutottunk be, mert hétfőn sikerült Bergámót beütemeznünk (aznap zárva, mint ahogy a dóm is, de a bazilika nyitva), de kívülről is nagyon látványos.

Ezután a Piazza Padre Reginaldo Giuliani-ra jutunk, amely szintén nagyon hangulatos, és még látható innen egy hasonló stílusú Battistero (keresztelőkápolna), valamint a Torre campanaria di città alta, azaz a város egyik óratornya. Szintén itt van még két érdekes épület, Palazzo della Raggione vagy Palazzo Vecchio, ami a leírások alapján (és a képeken is látható módon) „egyetlen, hatalmas gótikus csarnok”.

Piazza Padre Reginaldo Giuliani

A téren kihasználva annak hívogató hangulatát és engedve az addigra kellően fáradt tagjainknak megittuk a szokásos cappuchino üdítő kombinációnkat egy kedves kávézóban a téren, amiről kiderült, hogy bent egy kis ékszerdoboz (igaz az ára is ennek megfelelő volt, de hát ugye mindent fel kell hozni:-))

Az igazi szépséges – az előbbieken túl – azonban a girbegurba utcák, régi ódon házak, a le, fel haladó lépcsős, vagy az itt elterjedt lekerekített kis köves (macskakő helyett), amelyek megadják a hely teljesen egyedi látványvilágát, amit a lenti válogatásban próbálok visszatükrözni:

Bergámó Citta Alta utcái

Néhány hasznos infó a végére:

a citta bassa, azaz alsó városban érdemes parkolni, mi azt itt tettük: Parcheggi Italia (SP A.)
Via Pietro Paleocapa, 3, 24122 Bergamo BG (ez kb 10 perc sétára volt a felvonótól)
és találtunk a fogaskerekűtől lefele egy egyszerű, jó árú, és finom pizzériát: talán a neve Dehors, és a Viale Vittorio Emanuele II és Via Brigata Lupi kereszteződésében található.

Látnivalók, amiket mi nem néztünk meg, de érdekesek lehetnek:
Teatro Gaetano Donizetti (az alsó városban, Rocca (Bergámó vára), Torre Gombito (csak érintettük, 52 m magas lakótorony volt), Cittadella (másik erődítmény), utóbbiak a felső városban.

Bővebben: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bergamo 

Garda tó - Garda, Sirmione, Malcesine

Hotel Marco Polo:


Szállásunk a garda tónál Garda városában volt, Hotel Marco Poloban. Ez nem is egy szálloda, hanem kvázi egy kemping csak nem sátorhelyekkel, hanem kiadó kis házakkal. Mindehhez nagy bár és étterem, két nagyon jó, bár hideg medence és hatalmas park, tele nyugágyakkal.

Medencék, étterem, nyugágyak

A park felső részében meg egy kis szupermarket is van. A hotel tökéletes ár érték aranyú, egyszerű de tiszta, a reggeli pedig hozza az elvárt minőséget. Az ára nekünk augusztus 20 utan kb. 20.000 Ft-ra jött ki két főre reggelivel.

És akkor a lényeg, a kilátás.
Az valami felejthetetlen a tóra, nekünk meg a szobánk erkélyéről is volt kilátásunk.

Kilátás a Garda tóra

Garda tavi hajó közlekedés

A garda tónál felfedeztünk egy hasonlóságot a Balatonnal, itt is van egy 71-es út... Ugyanis a tó körüli út legalább olyan forgalmas, és vasárnap este pont ugyanúgy bedugul.....De a lényeg, hogy pont a fentiek miatt úgy döntöttünk, hogy lerakjuk a kocsit és hajóval indulunk a tó és a körülötte lévő falvak városok meghódítására. És láss csodát ez sikerült is, ugyanis a garda tavi hajózásnál profibban megszervezett közlekedést régen láttam. Pontos és részletes menetrend, személy hajó, ami kvázi elektromos gőzös és mindenhol megáll, vagy gyors hajó, szárnyas vagy katamarán. pontos árlista, normális, angolul és egyébként németül is jól beszélő személyzet. Szóval tényleg klassz. Na jó, nem olcsó, mi két nap alatt kb 100 EUR-t hajóztunk el az alábbi útvonalon:Garda - Szirmione - Garda, ill. Garda - Malcesine - Garda. Utóbbi hosszabb út volt, de cserében egy csomó helyen kikötöttünk és így azokat a helyeket is megnéztük a tóról....

Sirmione:

Sirmionera azt írja az útikönyv, hogy kihagyhatatlan garda tónál, ami igaz is, csak szerintünk nem azért mert olyan szép a belvárosa (ami szép, de ilyen van több is), hanem a félsziget csúcsa körüllévő természeti képződmény miatt. A garda tó gleccserekből származik és engem legalábbis a gleccser szerű formákra emlékeztető kő padok maradtak fenn és emelkednek ki a tóból. Ennek a látvány mellett egyébként gyógyhatása is van ahogy olvastam. Ezeken km hosszan lehet végigsétálni, mi teljesen körbe tudtunk járni így a félszigetet, de láttunk olyan képet, ahol magasabb volt a vízállás így nem lehetett végigmenni.

Sirmione sziklái

Sirmione látnivalói

Emellett természetesen Sirmione-nak is gyönyörű régi középkori óvárosa van, színes házakkal, szűk utcákkal, a scaligery várral, vagy erőddel, a Santa Maria della Neve templommal, és a sziget csúcsán a Catullo szikla vagy romok (amit mi csak a hajóról látttunk, mivel lent jártuk körbe a félszigetet és a kövekről nem lehet felmenni).

Malcesine:

A másik szerelmünk. Megvan itt minden, ami egy halandó, utazni és szép helyeket szerető embernek csak kellhet. A Garda tó mint a tenger, abból kiemelkedő vár, bástya, zegzugos szűk, kanyargó utcák, színes házak. Néha mintha a középkorban járnánk. aztán kiérünk egy kis térre ahol már a legmodernebb technikát és divatot mutatják az üzletek, tele fagyizóval, étteremmel. Az olaszokra egyébként is minden népnél jobban jellemző, hogy ha van pár m2 szabad placc, gyorsan kiraknak pár asztalt és széket és rittyentenek valami enni-, inni valót, ami természetesen felségere sikerül.

Valahogy így néznek ki a csodálatos utcák, díszes és színes épületek:

Malcesine utcák és házak

Talán nem hat a meglepetés erejével, hogy itt is egy Scaligeri kastély van, ami inkább erőd, és ahol nem túl sok lépcső megmászása után, már már mondhatnám a szokásosan gyönyörű kilátás tárunk elénk nemcsak a Garda tóra, Malcesine városára, hanem a város mellett magasodó Molte Baldo-ra is.

Ravioli Malcesine-ből

Kedvencünk lett ez a hely azért is, mert itt voltunk a leghangulatosabb étteremben. Közvetlenül a vár mellett egy pár lépcsőfokon kell felmenni egy teraszra, ami talán vadszőlővel van körbefuttatva mintegy kerítésként, amin keresztül azért látni az alattunk elterő tengerkék tavat, hátunk mögött pedig a vár falai magasodnak. Itt elég sokan voltak, szóltak is a pincérek, hogy várnunk kell, de megérte, mert nagyon különleges tésztát ebédeltünk. Ebből a raviolit örökítettem meg:

Ebben az étteremben történt egyébként, hogy már minden normál asztal foglalt volt, mikor és megérkezett egy 5-6 fős fiatalokból álló társaság és miután nyilván azt a választ kapták az szabad asztalt firtató kérdésre, hogy márpedig az nincs, kinéztek magunknak egy asztalnál alig nagyobb sziklát még az étterem teraszán, de már szinte a várfalon, odavittek maguknak székeket, az egyik lába esküszöm 3 cm-re volt a peremtől, majd szereztek még egy kis italt, ropogtatnivalót és heves szócsaták közepette beszélték meg a napi történéseket - gondolom.

Az erődben egyébként esküvőket is tartanak, ami gyönyörű lehet, olyan érzés talán, mintha valaki a középkorban menne feleségül egy herceghez vagy grófhoz, ahogy a vár egyik tornyos teraszos részén be áll az ifjú pár s örök hűséget esküszik a Garda tó kék vize felett és a szikrázóan kék ég alatt....

Ezt látni a vár teraszáról, a lőrések közül és a bástyákról:

Malcesine kilátás az erődből

További képek:

Sirmione: https://goo.gl/photos/gA7sCdvxNtqgUXpS6

Garda: https://goo.gl/photos/KjJtdxXg6XRhuKeMA

Malcesine: https://goo.gl/photos/tM2T1cFzxpb13Jyt6

Észak Olasz körút Verona

Verona, verona, miről is híres, ha igen, a Rómeó és Júliáról! Azt gondolhatná az ember, hogy ez már annyira elcsépelt, nem is lehet mit mondani Veronáról. Pedig ez a város sokkal több ennél. A Rómeó és Júliaság nemcsak egy Shakepheare darabként jelenik meg, hanem úgy is, mint egy kor, egy stílus, egy kultúra és főleg egy építészeti és életstílus, amelyet a dráma is bemutat és amely napjainkban is érezhető, de nemcsak érezhető, hanem látható, tapintható is.

Az óvárosi épületeken egyértelműen látszik az a stílus, amely Velencében is elterjedt, az árkádok, a díszes ablak keretek, kiegészülve a színes házfalakkal és a mindenhol kötelező spalettákkal.

Mégis mit érdemes megnézni itt kötelező Rómeó és Júlia háza mellett (ahol egyébként tényleg iszonyatosan nagy tömeg van, így gyakorlatilag élvezhetetlen még a látvány is, nem beszélve a hangulatáról, ami teljesen elveszik az embertömegben és zajban).

Verona házak

Verona Aréna

Mindenekelőtt az Arénát, ami a korában és céljában a római Colosseuméval megegyező, de méretében és kinézetében ugyan vannak hasonlóságok, de azért másmilyen. Mi nem mentünk be, ugyanis ide is előre kellett volna jegyet foglalni, ha nem akarunk órákat sorban állni (azt hittem augusztus végén már nem lesz tömeg, de volt:-)). Kívülről körbejártuk, nagyon impozánst és tényleg más egy kicsit mint a római, vagy akár dél olasz társai, és ha az ember nem is megy be, a Torrei di Lambertire „felmászva” be lehet látni a belsejébe is. 

Ami még fontos, hogy az Arénában koncerteket is tartanak, főleg operákat (igen pl. a Rómeó és Júliát is játsszák). Eljátszottunk a gondolattal, hogy szülinapi ajándék gyanánt megnézzük, de a fezsített menetrendünk és a jegyek ára végül visszatartott. A legfelső szinteken (alias a karzaton), ún lépcső jegyet még elfogadható áron (10-20 EUR között) meg lehet szerezni, de aki rendesen ülni akar, és látni is valamit, annak 60-120 EUR között kell jegyenként számolni...

Árak, 2016-os időpontok: http://www.veronaticket.com/en

Az Aréna egyébként a Piazza Bra-n, azaz Bra téren áll, amely nagyon érdekes és hangulatos, mind formáját, mind a szélén a részben az árkádok, részben a szabad ég alatt terjeszkedő éttermek és azok rengeteg asztalainak hála.

Piazza Bra

Torre di Liberti a Via Guiseppe Mazziniről

Az Arénától a következő látnivalóig több utcán is el lehet jutni, nekünk sikerült megint a tömegben a Via Giuseppe Mazzini elnevezésű bevásárló utcán végighömpölyögni a tömeggel. Aki ezt szeretné elkerülni, az válasszon egy párhuzamos utcát, amelyen pont ugyanolyan jól, de kicsit stresszmentesebben el lehet érni a Piazza Erbe-t. 

Ez a hosszúkás tér (amelynek érdekes alajkát legjobban a toronyból lehet megfigyelni), ad helyet a piacnak és a végeláthatatlan bódék és sátrak sorának, ahová a tisztes turisták mindegyike be bevetődik és derekát beadva megvásárolja az ilyenkor szokásos hűtőmágnes, kendő, kalap, vagy kevésbé hasznos szuvenyírjét.

Piazza Erbe

Az útvonalon, illetve mellette egyébként sok ki Piazetta (szabad fordításban terecske:-)) és egyéb kis sikátor, beugró látható, amelyből néhányat érdemes szemügyre venni, nemcsak mint építészeti érdekesség, hanem mint betekintési lehetőség egy olasz városka, közösség vagy ha szerencsénk van család hétköznapi életébe.

És akkor jöjjön az én egyik kedvencem Veronában mindenképp, de talán az egész úton is. 

A Torre di Liberti.

Torre di Liberti

Amikor ez ember elmegy egy két hetes nyaralásra, ahol minden nap újabb és újabb várost, helyet akar megnézni, nagyon hamar rájön, hogy minden méterrel és lépcsőfokkal spórolni kell (hacsak nem maratoni futó, vagy gyalogló, esetleg megszállott mazochista). Ennek megfelelően minden városban, ahol egy toronyra fel lehet menni, első kérdésünk az, hogy van-e lift. Tudom, ez lustaságnak tűnhet, de higgyék el nem arról van szó, egyszerűen ha felmászunk 3-400 lépcsőn, akkor utána erősen elvesztjük az érdeklődésünket minden további látnivalótól, ami 3 lépésnél magasabban vagy 100 méternél távolabb van, mert annyira elfáradunk mind fizikailag, mind agyban. De térjünk vissza a veronai szabadság toronyhoz. Itt szerencsére van lift, így felmerészkedtünk. Megnyugtatás végett, azért itt is van 20-30 csigalécső még a lifttől a legfelső szintig. A torony maga egyébként pont olyan, mint bármelyik másik harangtorony észak-olaszországban (talán stílusra díszesebb, mint minden Veronában), de a kilátás felejthetetlen. Egyik oldalról az arénát és aréna belső lépcsőit, ülőhelyeit, másik oldalról a már említett Piazza Erbe-t, az azt körülvevő épületeket, utcákat és természetesen a rengeteg mediterrán cseréptetős háztetőt, majd utolsó oldaláról az óvárost ölelő dombot és az arra épült gyönyörűbbnél gyönyörűbb épületeket, templomokat látni.

Információk a toronyról, nyitvtartásról, árakról:
http://www.tourism.verona.it/en/enjoy-verona/art-and-culture/monuments-and-sights/lamberti-tower


Azért persze mi is elsodródtunk Júlia házáig, a híres erkélyt láttuk az utcáról is, de be nem mentünk. Rómeó háza pedig sajna épp zárva volt. Érdekes építmény még a Scaligeri sírok, viszont nem mentünk el a veronai dómig, a Castelvechhio hídig, valamint a San Zeno Bazilikáig, amelyek az Adige folyó partján láthatók.

Júlia erkélye

További képek: https://goo.gl/photos/oW9X4XjEP74ajhuJA

Észak olasz körút - útvonal

A merre jártunk kérdésre a válasz térképen és leírva is:


Otthon- Padova - Verona - Garda - Sirmione - Malcesine - Bergámo - Saronnno (csak szállás) - Milánó - Como - Cremona - Bomporto (csak szállás) - Mantova - Bologna - Ravenna - Rimini - Otthon

Útvonal



Összesen 15 nap, 14 éjszaka, két hét csütörtöktől csütörtökig


Olaszországig Szlovénián keresztül.

Részletesebben (ha valaki hasonlót tervez távolságokkal):

08.20 Budapest - Padova 715 km - 08.21 Verona 88 km - 08.21 Garda 38 km - 08.22 Sirmione (hajó) - 08.23 Malcesine (hajó) - 08.24 Bergámo 118 km - Saronnnoban hotel 68 km - 08.25 Milánó 27 km*2 - 08.26 Como 27*2 km - 08.27 Cremona 126 km - Bomportoban hotel 133 km - 08.28 Mantova (San Lorenzo rotonda, St Andrea Cath, Castello St G., Palazzo Ducale, Duomo) 73*2km - 08.29 Bologna 42 km - 08.30 Ravenna 126 km - 08.31 Rimini 64 km - 09.01-03 Grado 370 km - Budapest 586 km