Észak olasz körút Milánó

Utunk következő állomása Milánó volt. A gyönyörű, különleges Milánó, Olaszország és talán Európa divat és még sok minden más központja. Nekünk nem ez volt az utazásunk központja…

Valahogy nincs szerencsénk ezekkel a divatos, legismertebb, leg-turistakedveltebb helyeket. Rómát imádjuk, de ott már annyiszor voltunk, hogy tudjuk hol lehet igazi római hangulatot találni. Pizza szép volt, de csak az a pár épület, ami alig látszott ki az emberek közül. Firenze valóban gyönyörű, ahogy a folyó partja fölött átível az emeletes híd, meg a többi megismételhetetlen épület, de arra sem mondom azt, hogy akárhányszor visszamennék. Persze ízlések és pofonok, de nekünk Milánó is ugyanilyenre sikerült, mint az előző említett nagyobb, ismertebb városok.

Jó, a Dóm gyönyörű, kívül, belül, hatalmas, egyedi és tényleg nem nagyon láttunk más ilyet. Hatalmas élmény volt a tetején és a különböző csiga és külső, belső lépcsőkön való „kirándulás”. Megnézhettük a rengeteg csipkés, egyedi vagy ismétlődő tornyokat, kiemelkedéseket, díszítéseket közelről.

Közben pedig lenézhettünk a dóm előtti térre, láthattuk Milánó háztetőit és a többi rengeteg templom, bazilika kupoláját, kastélyok, gyönyörű bérházak tetejét.

Nem elhanyagolva a dóm belső hatalmas, felejthetetlen belső terét, az óriási és egyedi egész falakat betöltő rózsaablakkal, a megszámlálhatatlan és átérhetetlen oszlopokkal.

És dicséret a szervezésnek, a rengeteg ember ellenére 5-10 perc sorbaállással megoldható a jegyvásárlás, mivel több látnivalót egy csomagba szedtek és jegyet mindegyiknél lehet venni. Ráadásul ha nagyobb sor alakul ki, akkor kedves fiatalok szólnak, hogy egy sarokkal odébb is tudunk jegyet venni.

A jegyirodák helye és nyitva tartása: http://www.duomomilano.it/en/article/2016/01/14/duomo-the-ticket-offices-new-opening-hours/af52ec76-a3dc-48ce-8b14-602934da41c2/

lehet jegyet venni online is előre: http://www.ticketone.it/biglietti.html?affiliate=ITT&kuid=464899&action=tickets&doc=artistPages/tickets&fun=artist&language=en

a csoportos jeggyel egyébként ide lehet bemenni:

Dóm, Teraszok, Archeológiai ásatások területe, A Dóm múzeuma, és a Saint Gottardo in Corte templom

a jegyek árai (2016.01):

teljes csomag, a tető lifttel: 15,50 EUR

teljes csomag, a tető gyalog: 11,50 EUR

csak múzeum, dóm és a tető lifttel: 13,50 EUR

csak múzeum, dóm és a tető gyalog: 4,50 EUR

csak a dóm és múzeum: 2,50 EUR

gyerekjegy féláron

Aztán megnéztük a jegyünk többi részét is, de mi nem vagyunk nagy múzeum rajongók, így arról nem sok mindent tudok mondani, aki szereti, annak biztosan érdekesek a fennmaradt szobrok, egyéb ásatási darabok.

A dóm és a múzeum után megnéztük a „kötelező” II. Vittorie Emanuel galériát, ami gyakorlatilag egy bevásárlóközpont egy gyönyörű árkádos épületbe rejtve. Az épület valóban lenyűgöző, és mint asztrológiával foglalkozóknak számunkra nagyon érdekes volt a padlót borító csillagjegyeket ábrázoló képek. De ennyit lehet erről is elmondani, én kicsit sajnálom, hogy bevásárlóközpont lett belőle, mert így nem jön ki igazán a hely szépsége, ráadásul a turisták mellett a bevásárolni igyekvők tovább duzzasztják a tömeget.         

Kijőve megnéztük a milánói Scalat-t, de hát erre, mint sok más belülről érdekes helyre is igaz, hogy kívülről nem nagy szám (azt hiszem az útikönyv úgy fogalmaz, hogy jellegtelen és ez teljesen igaz is).

Ahogy kiértünk ezen területekről, arra gondoltunk nyakunkba vesszük a várost, de hirtelen nem is tudtuk merre induljunk. Csábítónak tűnt a Sforza Kastély, ahova sikeresen ki is metróztunk, de egy nagy piros épülettömbön és egy szép szökőkúton  kívül más igazi külső látványosságot nem láttunk.  Igaz, hogy a kastély mögött igen nagy és szép park terül el, ahol biztosan nagyon jókat lehet sétálni, de valószínűleg a több, mint 30 fokos melegben és mivel ez volt utunk 6. napja, ahol minden nap újabb várost néztünk meg, így nekünk nem volt erőnk sétálni. Belecsöppentünk egy film forgatásba, ami érdekes látvány volt, mivel még sosem láttam ilyet.

Azt írtam külső látnivaló nem volt több, de hiányos lenne a beszámoló, ha elhallgatnám, hogy bizony a kastély épületében több emeletnyi múzeum is működik,  bővebben itt lehet róla olvasni: http://www.coopculture.it/heritage.cfm?id=181#

A belépés egyébként ingyenes (volt legalábbis akkor).

Mint ahogy a kertet, így  a múzeumot sem volt erőnk végigjárni, ezért úgy döntöttünk továbbmegyünk. És hát hova is máshova, mint az Utolsó Vacsorának „otthont adó” Santa Maria delle Grazie templomba. Ugyan tudtuk, hogy magát a festményt nem lesz esélyünk megnézni, mert az utazási előtti héten már nem tudtunk jegyet foglalni!!!

Úgyhogy aki meg akarja nézni, készüljön fel, hogy nemcsak, hogy előre meg kell venni a jegyet és lefoglalni a napot, e hetekkel előtte! Igaz, előző héten még egyéb más milánói láátnivalóval egybekötött vezetett túra keretében kaptunk volna jegyet, de az fejenként 60-80 EUR-b került volna!

Egyébként elvileg ez a hivatalos jegy vásárló felület, de 32 EUR-nál olcsóbb jegyet itt sem találtam, valamivel mindig összekötik az utolsó vacsora megtekintését:     http://www.milan-museum.com/last-supper-tickets.php

Így elmentünk a templomba, amit kicsit nehezen találtunk meg, mert a nagyobb léptékű térképek nem egyértelműen jelölik, de aztán csak meglett.

És mindenkinek azt javaslom, hogy utolsó vacsora jegy nélkül is érdemes megnézni. Kívülről is szép és különleges és belülről is látványos templom.

Érdemes kimenni a kerengőbe, mert ott ha nem is az eredeti, de egy nagyon annak tűnő, vagy nagyon jó másolat van eldugva a falak mögött és mellette egy nagyítás is látható, ahol minden részlet szépen el van magyarázva.

Bővebb leírás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Santa_Maria_delle_Grazie-templom

Nekünk ennyi fért Milánóból egy napba időbe és a fáradsági szintünkbe, de biztosan még sok szép látnivaló és maradandó élmény szerezhető itt is.

A hasznos tudnivalók ”rovatba” még annyit írnék, hogy érdemes megállni valamelyik P+R parkolóba, mert mint a legtöbb nagyvárosba, így ide sem érdemese bemenni kocsival, viszont ezek a parkolók nagyon rendben vannak, metró megálló mellettiek és ráadásul hihetetlen módon, mi 3 EUR-t fizettünk szinte egy egész napért! Milánói P+R parkolók: http://www.car-parking.eu/italy/milan/pr

További fényképek: https://goo.gl/photos/51b65PnRtrftSd2C9

Észak olasz körút - közlekedés

Az autózás az olasz utakon számomra teljes mértékben meglepetés volt. Mégpedig pozitív meglepetés. Korábban is jártam már az országban autóval, sőt ez egész csizmát végigjártuk egyszer, még Szicíliába is átkomponztunk, és tudtam, hogy a mesékkel ellentétben nem olyan rossz a helyzet, de ennél azért rosszabbra emlékeztem és számítottam is. Mert hogy azt kell mondanom, hogy az Olaszok semmivel sem vezetnek rosszabbul és veszélyesebben, mint mi itt Magyarországon, vagy nyugat- közép Európa bármely országában. Sőt megkockáztatom, hogy egy budapesti út nehezebb és veszélyesebb már, mint Olaszország bármely autópályáján vagy autóútján való kocsikázás. A két hét alatt jártunk nagyon sok autópályáján, kétszer kés sávostól a kétszer négy sávostól mindenhol, ugyan Rómában nem jártunk, de Milánóban és Bolognában igen.

Észak Olaszország útvonal

Na de hogy ne csak csupa szépet és jót írjak, jöjjön amire azért érdemes az olaszoknál figyelni: nem tudnak sávot tartani. Ezt szoktuk itthon is mondani, de náluk ez félelmetes, ha nincs hozzászokva az ember. Az egy dolog, hogy kicsi, de azért két sávnyi körforgalmakban, ahol egyébként sincs felfestve a sáv, ott a jól a legjobb íven haladnak, azaz aki pl. a harmadik kijáraton megy ki, az belső sávban lép be a körfogalomba, majd az első kijárat után fokozatos tér ki a szélére. Mivel ezt mindenki így csinálja (kivéve a félénk külföldi, aki ilyenkor is a külső sásban hajt be, ezért a következő behajtón majdnem belemennek, mivel azt hitték, hogy az első kijáraton ki is hajt), így nagyjából jól működik. DE amikor a sok sávos autópályán megy valaki kilométereken át úgy, hogy pont az autója alatt van a felezővonal, azért az már elgondolkodtató. Persze ha valakit előz, vagy őt előzik, mindig visszamegy. És nem egy ilyet láttunk a két hét alatt, hanem legalább egy tucatot.

A másik dolog, amire érdemes figyelni, az, hogy dinamikusan kell közlekedni. Igazán nem dudáltak ránk, talán egyszer sem, de az arcokon néha lehetett látni, amikor kicsit tétován kerestük a jó kereszteződést, parkolót, hogy nem nagyon díjazzák az effajta lassan csorgok az úton manővert. Aztán fontos, hogy a közlekedési lámpák nem úgy váltanak mint itthon, zöld előtt nincs sárga, hanem egyből zöld, ilyenkor illik nagy gázzal indulni, a piros előtt viszont egyszerre ég a zöld és a sárga még, sok helyen viszonylag hosszan. Ez utóbbi egyébként főleg gyalogosként érdekes, mivel a közös sárga - zöld lámpa viszonylag hosszan világít még, gyors léptekkel érdemes még átmenni, mivel utána lehet, hogy hosszú percekig kell várni a következő zöldre (így jártunk Veronában, ahol lustaságból nem akartunk lemenni az aluljáróba, így kb. 10 perc volt amíg három lámpán átértünk).

Néhány szó és praktikus információ még az autópályákról. Olaszországban km alapú kapus fizetés működik, vagyis amikor ráhajtasz egy pályára, nemsokára át kell menni egy kapun, ahol jegyet kapsz. Ezt általában csak ki kell húzni egy automatából. A jegyre rányomtatják, hol léptél be az autópályára. Aztán amikor kilépsz, vagy nagyobb autópálya csomópont előtt újabb kapunál kell fizetni. Kb 80%-ban automatánál lehet ezt megtenni, ilyenkor mindig először be kell dugni a jegyet, erre az automata kiírja, mennyit kell fizetned, amelynek eleget tehetsz készpénzzel (bankjegy és érme is), bankkártyával, vagy vásárolhatsz az autópályákon PontoBlu feliratú helyein Viacard-ot. Ez egy egyszerű mágneskártya, előre feltöltött ún pre-paid kártya, 25, 50 vagy 75 EUR-os kiszerelésben.


Ez nagyban megkönnyíti szerintem a fizetést, mert a jegy után csak ezt kell bedugni, levonja az összeget és kiírja az egyenleg és már lehet is suhanni tovább. A készpénzes művelet nehézkesebb, mert be kell dugdosni a bankkegyeket, ami vagy sikerül vagy nem, vagy be kell dobálni – néha kicsit nehezen elérhető kis kinyitott dobozba – az érméket. A bátrabbak betolhatják a bankkártyájukat is, mi ezt nem tettük, mert egy kollégám kártya adatait elvileg pont az autópályás fizetésnél lopták le, igaz a horvátoknál.Ami még nagyon fontos, hogy a fizetőkapukhoz érve, előre el kell döntened a fizetési módot, mert külön sávok vannak a bankkártya/ Viacard, a készpénz és az ún. Telepass-nak, ami olyan mint nálunk a teherautók használnak egy kis fedélzeti egységet kell vásárolni, az automatikusan méri merre jár az autó és levonja annak autópálya díját. Ez utóbbit is néztem, de úgy láttam csak olaszok használhatják és mintha havidíjas szolgáltatás lenne.

Ami még érdekesség az autópálya díjaknál, hogy nagyon változó mennyibe kerül egy szakasz. Mi fizettünk 6-8 EUR-t 200 km-ért, de 3 EUR-t 3 km-ért is. Erre Milánó mellett volt példa, mivel szállásunk Milánó és Comó között volt, így ugyanarra a kis Milánóba vezető szakaszra négyszer is elhajtottunk, itt nem is kellett jegyet venni, hanem bárki bárhol hajtott be és ki, ugyanúgy ki kellett csengetni a 3 EUR-kat. Valószínűleg ez olcsóbb volt, mint minden kis lehajtóra kaput építeni, de nekünk ez így 2 nap alatt 12 EUR mínusz jelentett kb. 12 km-ért. Ilyen megoldással egyébként több nagy város mellett is találkoztunk (le is vontuk a következtetést, hogy Olaszországban sem ingyenesek az autópályák a városok mellett).

Viszont még egy érdekesség, hogy hazafelel Riminitől Gardáig (Velence után még 50 km-el), csak a leges legvégén fizettünk, pedig használtunk legalább négy autópályát. Szóval a rendszer jól van kitalálva.

Észak olasz körút Bergámó

Bergámó számomra egy nagyon érdekes hely. 2 in 1, vagyis kettő az egyben, mivel lent van a modern olasz közepes város (Citta bassa – alsó város), fent a hegyen pedig az óváros (Citta alta – Felső város) sziklák közé zárva egy kis gyöngyszem. Ami tényleg olyan, mintha valaki ott felejtett volna egy városközpontot a régi időkből.

A magasság különbség miatti elszigeteltség az oka, vagy a földrajzi elhelyezkedés? Nem tudom, de az biztos, hogy kevés ilyen helyet láttam, ahol ennyire megmaradt egy városka az utcáival, tereivel, házaival és persze nem utolsó sorban templomaival, egyéb történelmi épületeivel.

Citta alta - Felsőváros

Elszigetelt azért is, mert csak gyalog, a megfelelő helyi busszal, vagy – és turistaként ez az ajánlott – fogaskerekűvel lehet feljutni. Érdekesség, hogy utóbbiból nemcsak egy, hanem rögtön kettő is van, a a felső város keleti oldalán működő hosszabbik S. Vigilio, a másik a déli oldalon a rövidebbik Funicolor Cittá

Információ, jegyárak és menetrend:
S. Vigilio: http://www.atb.bergamo.it/user/Default.aspx?MOD=LIN&SEZ=2&PAG=175&COD=fsv
Cittá: http://www.atb.bergamo.it/user/Default.aspx?MOD=LIN&SEZ=2&PAG=175&COD=fun.c

Funicolor Cittá - Sikló

Mi utóbbival mentünk, és már az útvonal is nagyon tetszett, mert nem szimplán egy kibetonozott vályúban, vagy alagútban mentünk, hanem az is nagyon régi építésű, plusz növényekkel, levelekkel benőtt volt.

Ez a felvonó azért is jó, mert rögtön az óváros egyik központi kis terére érünk, ahol ahogy kibukkanunk a felvonó épületéből máris vehetjük elő a fényképezőgépeket, vagy a szemünkkel gyönyörködhetünk az első látványban. A Piazza Mercato-ra érünk, ahol régen piac lehetett, most kávézók, üzletek láthatók (mert azért azok ide is betörtek).

Nagyjából mindegy melyik meredek, kanyargós utcán indulunk el, mert az érdekes, romos, de mégis szép házak között előbb utóbb eljutunk valamelyik fontosabb látnivalóig.
Mi először a Duomo, azaz a Dóm oldalához érkeztünk, így körbejárva minden oldalról megcsodálhattuk az épületet, a tornyokat, bástyákat.

Duomo, tornyok

Santa Maria Maggiore bazilika

Aztán még kicsit tovább haladva elérjük az egyik leggyönyörűbb templomot amit valaha láttam, a Basilica di Santa Maria Maggiore-t.

Ez a bazilika megint teljesen más stílusú, anyagú, mint az eddig látottak, a falai sárgás, de egyszerű kövek, román stílusban, viszont a bejáratnál teljes mértékben látható a velencei hatás, mind a kő és díszítés használatról, mind a bejáratokat védő oroszlánokról eszünkbe juthat (Bergámó egy ideig a velencei köztársasághoz is tartozott).

 

Na de ennyit a művészettörténetről, a dómról és a többi látnivalóról is megtalálható rövidebb, vagy hosszabb leírás az interneten:
Maggiore bazilika: https://en.wikipedia.org/wiki/Santa_Maria_Maggiore,_Bergamo

Az érdekes, bár visszafogott díszítésű külső egy gyönyörű belsőt rejt. Nemcsak teljes felületen díszített, aranyozott, de gyönyörűen faragott szobrokkal teli, ami mellett a falakat értékes gobelinek borítják, a szentélyben pedig csodálatos fafaragások láthatók:

Santa Maria Maggiore bazilika belül

Colleoni kápolna

Azt mondtam a bazilika külseje visszafogott díszítésű, de ez csak addig igaz, amíg kilépünk a keleti oldalon és meglátjuk arról az „arcáról”, plusz még mellé a Colleoni kápolnát.

Azt olvastam, hogy ez a stílus már reneszánsz (egész pontosan "a lombardiai reneszánsz építőművészet legelső, s máig kimagasló remeke") és a díszítésekből ez látható is.

Mi sajnos a kápolnába nem jutottunk be, mert hétfőn sikerült Bergámót beütemeznünk (aznap zárva, mint ahogy a dóm is, de a bazilika nyitva), de kívülről is nagyon látványos.

Ezután a Piazza Padre Reginaldo Giuliani-ra jutunk, amely szintén nagyon hangulatos, és még látható innen egy hasonló stílusú Battistero (keresztelőkápolna), valamint a Torre campanaria di città alta, azaz a város egyik óratornya. Szintén itt van még két érdekes épület, Palazzo della Raggione vagy Palazzo Vecchio, ami a leírások alapján (és a képeken is látható módon) „egyetlen, hatalmas gótikus csarnok”.

Piazza Padre Reginaldo Giuliani

A téren kihasználva annak hívogató hangulatát és engedve az addigra kellően fáradt tagjainknak megittuk a szokásos cappuchino üdítő kombinációnkat egy kedves kávézóban a téren, amiről kiderült, hogy bent egy kis ékszerdoboz (igaz az ára is ennek megfelelő volt, de hát ugye mindent fel kell hozni:-))

Az igazi szépséges – az előbbieken túl – azonban a girbegurba utcák, régi ódon házak, a le, fel haladó lépcsős, vagy az itt elterjedt lekerekített kis köves (macskakő helyett), amelyek megadják a hely teljesen egyedi látványvilágát, amit a lenti válogatásban próbálok visszatükrözni:

Bergámó Citta Alta utcái

Néhány hasznos infó a végére:

a citta bassa, azaz alsó városban érdemes parkolni, mi azt itt tettük: Parcheggi Italia (SP A.)
Via Pietro Paleocapa, 3, 24122 Bergamo BG (ez kb 10 perc sétára volt a felvonótól)
és találtunk a fogaskerekűtől lefele egy egyszerű, jó árú, és finom pizzériát: talán a neve Dehors, és a Viale Vittorio Emanuele II és Via Brigata Lupi kereszteződésében található.

Látnivalók, amiket mi nem néztünk meg, de érdekesek lehetnek:
Teatro Gaetano Donizetti (az alsó városban, Rocca (Bergámó vára), Torre Gombito (csak érintettük, 52 m magas lakótorony volt), Cittadella (másik erődítmény), utóbbiak a felső városban.

Bővebben: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bergamo 

Garda tó - Garda, Sirmione, Malcesine

Hotel Marco Polo:


Szállásunk a garda tónál Garda városában volt, Hotel Marco Poloban. Ez nem is egy szálloda, hanem kvázi egy kemping csak nem sátorhelyekkel, hanem kiadó kis házakkal. Mindehhez nagy bár és étterem, két nagyon jó, bár hideg medence és hatalmas park, tele nyugágyakkal.

Medencék, étterem, nyugágyak

A park felső részében meg egy kis szupermarket is van. A hotel tökéletes ár érték aranyú, egyszerű de tiszta, a reggeli pedig hozza az elvárt minőséget. Az ára nekünk augusztus 20 utan kb. 20.000 Ft-ra jött ki két főre reggelivel.

És akkor a lényeg, a kilátás.
Az valami felejthetetlen a tóra, nekünk meg a szobánk erkélyéről is volt kilátásunk.

Kilátás a Garda tóra

Garda tavi hajó közlekedés

A garda tónál felfedeztünk egy hasonlóságot a Balatonnal, itt is van egy 71-es út... Ugyanis a tó körüli út legalább olyan forgalmas, és vasárnap este pont ugyanúgy bedugul.....De a lényeg, hogy pont a fentiek miatt úgy döntöttünk, hogy lerakjuk a kocsit és hajóval indulunk a tó és a körülötte lévő falvak városok meghódítására. És láss csodát ez sikerült is, ugyanis a garda tavi hajózásnál profibban megszervezett közlekedést régen láttam. Pontos és részletes menetrend, személy hajó, ami kvázi elektromos gőzös és mindenhol megáll, vagy gyors hajó, szárnyas vagy katamarán. pontos árlista, normális, angolul és egyébként németül is jól beszélő személyzet. Szóval tényleg klassz. Na jó, nem olcsó, mi két nap alatt kb 100 EUR-t hajóztunk el az alábbi útvonalon:Garda - Szirmione - Garda, ill. Garda - Malcesine - Garda. Utóbbi hosszabb út volt, de cserében egy csomó helyen kikötöttünk és így azokat a helyeket is megnéztük a tóról....

Sirmione:

Sirmionera azt írja az útikönyv, hogy kihagyhatatlan garda tónál, ami igaz is, csak szerintünk nem azért mert olyan szép a belvárosa (ami szép, de ilyen van több is), hanem a félsziget csúcsa körüllévő természeti képződmény miatt. A garda tó gleccserekből származik és engem legalábbis a gleccser szerű formákra emlékeztető kő padok maradtak fenn és emelkednek ki a tóból. Ennek a látvány mellett egyébként gyógyhatása is van ahogy olvastam. Ezeken km hosszan lehet végigsétálni, mi teljesen körbe tudtunk járni így a félszigetet, de láttunk olyan képet, ahol magasabb volt a vízállás így nem lehetett végigmenni.

Sirmione sziklái

Sirmione látnivalói

Emellett természetesen Sirmione-nak is gyönyörű régi középkori óvárosa van, színes házakkal, szűk utcákkal, a scaligery várral, vagy erőddel, a Santa Maria della Neve templommal, és a sziget csúcsán a Catullo szikla vagy romok (amit mi csak a hajóról látttunk, mivel lent jártuk körbe a félszigetet és a kövekről nem lehet felmenni).

Malcesine:

A másik szerelmünk. Megvan itt minden, ami egy halandó, utazni és szép helyeket szerető embernek csak kellhet. A Garda tó mint a tenger, abból kiemelkedő vár, bástya, zegzugos szűk, kanyargó utcák, színes házak. Néha mintha a középkorban járnánk. aztán kiérünk egy kis térre ahol már a legmodernebb technikát és divatot mutatják az üzletek, tele fagyizóval, étteremmel. Az olaszokra egyébként is minden népnél jobban jellemző, hogy ha van pár m2 szabad placc, gyorsan kiraknak pár asztalt és széket és rittyentenek valami enni-, inni valót, ami természetesen felségere sikerül.

Valahogy így néznek ki a csodálatos utcák, díszes és színes épületek:

Malcesine utcák és házak

Talán nem hat a meglepetés erejével, hogy itt is egy Scaligeri kastély van, ami inkább erőd, és ahol nem túl sok lépcső megmászása után, már már mondhatnám a szokásosan gyönyörű kilátás tárunk elénk nemcsak a Garda tóra, Malcesine városára, hanem a város mellett magasodó Molte Baldo-ra is.

Ravioli Malcesine-ből

Kedvencünk lett ez a hely azért is, mert itt voltunk a leghangulatosabb étteremben. Közvetlenül a vár mellett egy pár lépcsőfokon kell felmenni egy teraszra, ami talán vadszőlővel van körbefuttatva mintegy kerítésként, amin keresztül azért látni az alattunk elterő tengerkék tavat, hátunk mögött pedig a vár falai magasodnak. Itt elég sokan voltak, szóltak is a pincérek, hogy várnunk kell, de megérte, mert nagyon különleges tésztát ebédeltünk. Ebből a raviolit örökítettem meg:

Ebben az étteremben történt egyébként, hogy már minden normál asztal foglalt volt, mikor és megérkezett egy 5-6 fős fiatalokból álló társaság és miután nyilván azt a választ kapták az szabad asztalt firtató kérdésre, hogy márpedig az nincs, kinéztek magunknak egy asztalnál alig nagyobb sziklát még az étterem teraszán, de már szinte a várfalon, odavittek maguknak székeket, az egyik lába esküszöm 3 cm-re volt a peremtől, majd szereztek még egy kis italt, ropogtatnivalót és heves szócsaták közepette beszélték meg a napi történéseket - gondolom.

Az erődben egyébként esküvőket is tartanak, ami gyönyörű lehet, olyan érzés talán, mintha valaki a középkorban menne feleségül egy herceghez vagy grófhoz, ahogy a vár egyik tornyos teraszos részén be áll az ifjú pár s örök hűséget esküszik a Garda tó kék vize felett és a szikrázóan kék ég alatt....

Ezt látni a vár teraszáról, a lőrések közül és a bástyákról:

Malcesine kilátás az erődből

További képek:

Sirmione: https://goo.gl/photos/gA7sCdvxNtqgUXpS6

Garda: https://goo.gl/photos/KjJtdxXg6XRhuKeMA

Malcesine: https://goo.gl/photos/tM2T1cFzxpb13Jyt6

Észak Olasz körút Verona

Verona, verona, miről is híres, ha igen, a Rómeó és Júliáról! Azt gondolhatná az ember, hogy ez már annyira elcsépelt, nem is lehet mit mondani Veronáról. Pedig ez a város sokkal több ennél. A Rómeó és Júliaság nemcsak egy Shakepheare darabként jelenik meg, hanem úgy is, mint egy kor, egy stílus, egy kultúra és főleg egy építészeti és életstílus, amelyet a dráma is bemutat és amely napjainkban is érezhető, de nemcsak érezhető, hanem látható, tapintható is.

Az óvárosi épületeken egyértelműen látszik az a stílus, amely Velencében is elterjedt, az árkádok, a díszes ablak keretek, kiegészülve a színes házfalakkal és a mindenhol kötelező spalettákkal.

Mégis mit érdemes megnézni itt kötelező Rómeó és Júlia háza mellett (ahol egyébként tényleg iszonyatosan nagy tömeg van, így gyakorlatilag élvezhetetlen még a látvány is, nem beszélve a hangulatáról, ami teljesen elveszik az embertömegben és zajban).

Verona házak

Verona Aréna

Mindenekelőtt az Arénát, ami a korában és céljában a római Colosseuméval megegyező, de méretében és kinézetében ugyan vannak hasonlóságok, de azért másmilyen. Mi nem mentünk be, ugyanis ide is előre kellett volna jegyet foglalni, ha nem akarunk órákat sorban állni (azt hittem augusztus végén már nem lesz tömeg, de volt:-)). Kívülről körbejártuk, nagyon impozánst és tényleg más egy kicsit mint a római, vagy akár dél olasz társai, és ha az ember nem is megy be, a Torrei di Lambertire „felmászva” be lehet látni a belsejébe is. 

Ami még fontos, hogy az Arénában koncerteket is tartanak, főleg operákat (igen pl. a Rómeó és Júliát is játsszák). Eljátszottunk a gondolattal, hogy szülinapi ajándék gyanánt megnézzük, de a fezsített menetrendünk és a jegyek ára végül visszatartott. A legfelső szinteken (alias a karzaton), ún lépcső jegyet még elfogadható áron (10-20 EUR között) meg lehet szerezni, de aki rendesen ülni akar, és látni is valamit, annak 60-120 EUR között kell jegyenként számolni...

Árak, 2016-os időpontok: http://www.veronaticket.com/en

Az Aréna egyébként a Piazza Bra-n, azaz Bra téren áll, amely nagyon érdekes és hangulatos, mind formáját, mind a szélén a részben az árkádok, részben a szabad ég alatt terjeszkedő éttermek és azok rengeteg asztalainak hála.

Piazza Bra

Torre di Liberti a Via Guiseppe Mazziniről

Az Arénától a következő látnivalóig több utcán is el lehet jutni, nekünk sikerült megint a tömegben a Via Giuseppe Mazzini elnevezésű bevásárló utcán végighömpölyögni a tömeggel. Aki ezt szeretné elkerülni, az válasszon egy párhuzamos utcát, amelyen pont ugyanolyan jól, de kicsit stresszmentesebben el lehet érni a Piazza Erbe-t. 

Ez a hosszúkás tér (amelynek érdekes alajkát legjobban a toronyból lehet megfigyelni), ad helyet a piacnak és a végeláthatatlan bódék és sátrak sorának, ahová a tisztes turisták mindegyike be bevetődik és derekát beadva megvásárolja az ilyenkor szokásos hűtőmágnes, kendő, kalap, vagy kevésbé hasznos szuvenyírjét.

Piazza Erbe

Az útvonalon, illetve mellette egyébként sok ki Piazetta (szabad fordításban terecske:-)) és egyéb kis sikátor, beugró látható, amelyből néhányat érdemes szemügyre venni, nemcsak mint építészeti érdekesség, hanem mint betekintési lehetőség egy olasz városka, közösség vagy ha szerencsénk van család hétköznapi életébe.

És akkor jöjjön az én egyik kedvencem Veronában mindenképp, de talán az egész úton is. 

A Torre di Liberti.

Torre di Liberti

Amikor ez ember elmegy egy két hetes nyaralásra, ahol minden nap újabb és újabb várost, helyet akar megnézni, nagyon hamar rájön, hogy minden méterrel és lépcsőfokkal spórolni kell (hacsak nem maratoni futó, vagy gyalogló, esetleg megszállott mazochista). Ennek megfelelően minden városban, ahol egy toronyra fel lehet menni, első kérdésünk az, hogy van-e lift. Tudom, ez lustaságnak tűnhet, de higgyék el nem arról van szó, egyszerűen ha felmászunk 3-400 lépcsőn, akkor utána erősen elvesztjük az érdeklődésünket minden további látnivalótól, ami 3 lépésnél magasabban vagy 100 méternél távolabb van, mert annyira elfáradunk mind fizikailag, mind agyban. De térjünk vissza a veronai szabadság toronyhoz. Itt szerencsére van lift, így felmerészkedtünk. Megnyugtatás végett, azért itt is van 20-30 csigalécső még a lifttől a legfelső szintig. A torony maga egyébként pont olyan, mint bármelyik másik harangtorony észak-olaszországban (talán stílusra díszesebb, mint minden Veronában), de a kilátás felejthetetlen. Egyik oldalról az arénát és aréna belső lépcsőit, ülőhelyeit, másik oldalról a már említett Piazza Erbe-t, az azt körülvevő épületeket, utcákat és természetesen a rengeteg mediterrán cseréptetős háztetőt, majd utolsó oldaláról az óvárost ölelő dombot és az arra épült gyönyörűbbnél gyönyörűbb épületeket, templomokat látni.

Információk a toronyról, nyitvtartásról, árakról:
http://www.tourism.verona.it/en/enjoy-verona/art-and-culture/monuments-and-sights/lamberti-tower


Azért persze mi is elsodródtunk Júlia házáig, a híres erkélyt láttuk az utcáról is, de be nem mentünk. Rómeó háza pedig sajna épp zárva volt. Érdekes építmény még a Scaligeri sírok, viszont nem mentünk el a veronai dómig, a Castelvechhio hídig, valamint a San Zeno Bazilikáig, amelyek az Adige folyó partján láthatók.

Júlia erkélye

További képek: https://goo.gl/photos/oW9X4XjEP74ajhuJA

Észak olasz körút - útvonal

A merre jártunk kérdésre a válasz térképen és leírva is:


Otthon- Padova - Verona - Garda - Sirmione - Malcesine - Bergámo - Saronnno (csak szállás) - Milánó - Como - Cremona - Bomporto (csak szállás) - Mantova - Bologna - Ravenna - Rimini - Otthon

Útvonal



Összesen 15 nap, 14 éjszaka, két hét csütörtöktől csütörtökig


Olaszországig Szlovénián keresztül.

Részletesebben (ha valaki hasonlót tervez távolságokkal):

08.20 Budapest - Padova 715 km - 08.21 Verona 88 km - 08.21 Garda 38 km - 08.22 Sirmione (hajó) - 08.23 Malcesine (hajó) - 08.24 Bergámo 118 km - Saronnnoban hotel 68 km - 08.25 Milánó 27 km*2 - 08.26 Como 27*2 km - 08.27 Cremona 126 km - Bomportoban hotel 133 km - 08.28 Mantova (San Lorenzo rotonda, St Andrea Cath, Castello St G., Palazzo Ducale, Duomo) 73*2km - 08.29 Bologna 42 km - 08.30 Ravenna 126 km - 08.31 Rimini 64 km - 09.01-03 Grado 370 km - Budapest 586 km

Észak olasz körút Padova

Milyen is volt Padova?
Az első városunk az idei nyaralásban, már nemcsak a múlt ködébe kezd veszni így másfél hónappal később, de azonnal ott a nyaraláson is hamar felülíródott a garda tóval, Veronával, majd Comóval, Milánóval, Mantovával, vagy Cremona, Rimin, Ravenna által.

Mégis ahogy visszaemlékszem Padovára, nagyon kellemes érzések jönnek elő.

Nem tudom megfogalmazni igazán, hogy miért, a többi városhoz képest nem tudok oriási látványt, maradandó élményt, vagy különleges ételt, történetet előhozni, és mégis ha valaki kérdezné hányadik helyen van a tetszési sorban, igencsak előre tenném, talán nem a dobogóra, de az első 5-ben biztosan benne lenne. De akkor vajon miért?

Biztosan közrejátszik, hogy ez volt az első hely, a hosszú utazás után, az első amit Olaszoszágból láttunk, vagy az, hogy igazán semmi rossz nem történt velünk, mindenki kedves volt, mindent megtaláltunk, nyugodtan sétálgattunk, vacsoráztunk, még pihentek voltunk. De a fényképeket visszanézve, azért ez is egy nagyon szép város. Azóta több embertől hallottam, hogy az egyik kedvenc helye. Talán a hangulata is megfogott, nyugodt, mégis mozgalmas, de még sincs tömeg, nem olyan turistahely, mint Milánó, vagy Bologna (a mi utunkról, ezért nem írtam Rómát, vagy Nápolyt).

Padova folyópartja

Padova a Brenta folyó mentén terül el, az óvárosi részen több régi híd is átível a folyón, illetve több helyen még állnak a városfalat megszakító kapuk, mint északon a Ponte Molino gate.

Piazza delle Erbe

Tényleg nagyon hangulatos a belvárosi rész, a Piazza delle Erbe és Piazza dei Signori a nagy óratoronnyal (ezt ugyan éppen felújították, tehát nem igazán láttuk). A delle Erbe-n piac is szokott lenni, mi éppen elkerültük, de így legalább megcsodálhattuk a Palazzo della Ragione, ami nem annyira szépségétől, mint építészeti megoldásától érdekes, ugyanis több emeletnyi árkádos folyosó fut egymás felett, nekem nagyon tetszett.

Piazza dei Singori

A Piazza dei Signori – talán azért mert már estefelé értünk oda – nagyon festői, ahogy a lenti képeken is látjátok. A térre rengeteg kis asztalt pakolt ki több étterem is, ettől kicsit nekünk menza jellegűnek tűnt, de biztosan nagyon hangulatos estefelé, amikor tele van emberrel, mindenki eszik, duruzsol, poharak csengenek a koccintástól.

Padova is biciklis városnak tűnt, mind a parkoló kétkerekűek, mind a mellettünk elsuhanó kerekezők számából ítélve.A végére hagytam, pedig mi ezzel kezdtük a Basilica di Sant'Antonio di Padova-t, ami teljesen már jellegű, mint a többi városban látott bazilikák, de gyönyörű, letisztult, mágis díszes, barna falakon fehér ablak díszítésekkel rengeteg toronnyal és kupolával. Mi sajnos nem jutottunk be, de biztosan belül is gyönyörű. Mint utólag elolvastam itt van eltemetve páduai Szent Antal, és ezért elég komoly zarándok hely. Találtam egy elég részletes leírást róla, ha valakit érdekel:

http://www.olaszorszagiutak.com/padova/basilica-sant-antonio.php

Basilica di Sant' Antonio

Ami nekünk kimaradt, de a képek alapján biztosan érdemes megnézni:

Scrovegni Chapel (káplona), Prato della Valle (ami a folyóparton egy hatalmas kövezett terület a közepén zöld szigettel a leírások szerint) , Padua Cathedral (a padovai dóm)

További képek: https://goo.gl/photos/ZALw6JpauVEjU6D97

Észak olasz körút - összefoglaló

Idén augusztus 20-tól két hetes autós körutat volt szerencsénk megtenni Észak-Olaszországban. 

A következő néhány bejegyzés erről az útról fog szólni.

Kezdjük egy összefoglalással az élményekről.

Olaszország gyönyörű, vidám, barátságos, napos, kellemes az élet, finomak az ételek, italok, borok, szépek a városok, kellemesek az utak, egyszóval egy olyan hely, ahol igazán jól lehet élni. Ez az én személyes benyomásom az országról a korábbi és a most ott töltött nyaralás alatt. Persze nem élek ott, nem beszélgettem az emberekkel az életükről, nyaralni voltunk és nem a napi rutint, munkába-, iskolába-járó hétköznapokat töltöttük ott. Mégis úgy érzem, ott még azok a bizonyos szürke téli napok is másmilyenek. Mindig is így éreztem Olaszország iránt és mindig is így fogok. És ebben a mostani út, csak megerősített. Nem titkolt vágyam, hogy szívesen tölteném ott nyugdíjas éveimet, bár ez egyelőre távolinak tűnik, ezért szoktam mondani, hogy a Káli-medence is jó lesz, ami szintén nagyon gyönyörű.

A Como-i tó Comó városából

Felmerül a kérdés, hogy ennyi város, ennyi látnivaló közül mi tetszett, mi fogott meg legjobban? Hát erre nagyon nehéz válaszolni. Szinte mindegyik helyben volt valami, ami megfogott, mindenhol volt valami látnivaló, aminek ha csak a fényképét meglátom újra és újra eltátom a szám és megfeledkezem minden másról. Mégis persze volt ami jobban tetszett, volt ami kevésbé, vannak kedvencek. Az egyik a como-i tó, ahol „csak” Comó városát láttuk és felmentünk siklóval a Brunate nevű hegyi faluba. A két hely együtt fogott meg, Como napos, kicsit nagyvilági városkája, mégis gyönyörű természeti szépsége, és a hegyi falu kristálytiszta és még 35 fokban is hűs levegője, felejthetetlen kilátás a tóra és városra, a mérhetetlen nyugalom, még a kisgyerekek is csöndes áhítattal néztek körül...

Bergámó szűk utcái

Érdekes, hogy miért a como-i tó tett rá ilyen benyomást, mikor a Garda tónál több időt is töltöttünk és többet is láttunk. Nem tudom, talán pont ezért, mert csak ízelítőt kaptunk a sok szépségből, és még várom, hogy a további csodák feltáruljanak. Vagy talán azért mert emberközelibb, kicsit kisebb, csak mint a másik tó, ugyanolyan kiépültségű, a vízi közlekedés is hasonló, mégis valahogy nekem jobban tetszik. Kicsit olyan a színvilága, mint a szlovéninai Bohinj-nak és az ottani tónak, amire a helyiek azt mondták, hogy Isten nagyon jó kedvében teremtette és magának akarta megőrizni a visszavonulásakor, de aztán odaadta a helyi szorgalmas embereknek azt a gyöngyszemet.

Aztán ami még nagyon tetszett az Bergámó régi óvárosa. Ide is egy siklóval lehet felmenni, és az épületek itt igazán régiek, nem is színesek, mint sok más városban, de lehet, hogy pont ezért érzi magát úgy az ember, mintha visszacsöppenne a középkorba és maga is hosszú, színes díszes ruhákban és kit topánkában lépeget a kis lekerekített macskaköveken. Itt olyan szűk utcácskákban jártunk, ahol már egy robogó sem boldogulna, egyrészt a meredeksége, másrészt a „kövezet” miatt, harmadrészt a szűk és kanyargó utca miatt.

Santa Maria delle Grazie - Utolsó Vacsora kiállítás

Aztán igazságtalan lennék, ha Milánót, azon belül is a milánói dómot és annak is a tetején tett kisebb túrát kihagynám. Maga a dóm is gyönyörű, monumentális, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, de a faragásokat, az építését végző munkások, művészek hihetetlen kitartásáról és ügyességéről a tetőn győződhetünk meg igazán. És ha már Milánó ne feledkezzünk meg a Santa Maria delle Grazie Templomról, ahol az Utolsó vacsora című híres képet lehet megnézni. Mi ugyan magát a képet nem tudtuk megnézni, mivel az utazás előtti héten már csak méreg drága és egyébként más látnivalókkal egybekötött vezettt túrára lehetett csak jegyet venni, de a templom önmagában is gyönyörű és nagyon látványos kiállítást láthatunk magáról a képről... Talán annyira nem is hiányzott az eredeti kép.

Cremona egyik mini piazza-ja

Másik kedvenc helyünk Cremona, itt az építészeti látnivalók közül nem tudok kiemelni különlegeset, de a helynek van valami jó hangulata, nem is nagy, nincs is tömeg, mégis az ember ha akarná sem tudná kitörölni gondolataiból a hangulatát. Itt sok színes ház van, érintetlen régi utcák, a „kötelező” Piazza Maggiora a nagy toronnyal, szép dóm, minden ami máshol is van. Viszont ami máshol nincs, az a Stradivari múzeum, ami gyönyörűen és ötletesen, interaktívan mutatja be a hegedű történelmét, kialakulását, egy hegedű építésének lépéseit, egészen a hegedű / cselló és egyéb hasonló hangszerek főszereplésével készült mozi filmekig. Hatalmas élmény, pláne annak, aki kicsit is szereti ezt a hangszert, a klasszikus zenét vagy esetleg hegedült, csellózott...

Sirmione "vizi sziklái"

Azért ne feledkezzünk meg a Garda tónál látott gyöngyszemekről sem, Sirmione óvárosa mellett a félsziget „csúcsán” látható természeti képződmények, ahogy lustán elfekvő sziklákat nyaldos a tengerien kék Garda tó, vagy Malcesine, ahol a vízből kiemelkedő vár magasodik a színes és girbe-gurgba utcák felett, ahova felmászva aztán a narancsos színű háztetők , a dús zöld dombok és a kék tó hihetetlen színvilága tárul elénk.
És végül de nem utolsó sorban két másik emlékezetes hely, Ravenna és Grado. Előbbi természetesen a Mozaikairól marad örökké emlékezetes, ahol több gyönyörű templom, katedrális, sírelmék szinte teljes mennyezet, falai vannak kirakva gyönyörűbbnél gyönyörűbb aranyló és különbözős színű mozaikokból készült vallásos képekkel.

Grado

Gradóba szinte véletlenül kerültünk, az út végén Riminiből hazafelé gondoltuk szakítsuk meg az onnan több mint 1000 km-nyi utat még egy kis pihenéssel. Kis túlzással egy kis Velencébe kerültünk, ami nem olyan díszes, nincs annyi csatornája, de cserébe akkor tömeg sem, vannak viszont gyönyörű épületek, utcák, sikátorok és kis terek, amelyek hangulata tényleg kb. a középkorból maradt fenn.